Higiéniailag kérdéses mosdókban kellett átvedlenem

Hali

 

Olvasom már jó ideje a blogot, ahol érdemesnek tartom, hozzá is szólok, de asszem most érkezett el az a pont, hogy le kell írnom tapasztalataimat, és én is segítségre szorulok.

 

Idén végeztem egyetemmel, nagyjából tavasz óta tart az álláskeresés, a tavaszi állásbörzéken már én is elkezdtem osztogatni az önéletrajzokat, felmértem a terepet, stb. Aztán záróvizsgák, védés ideje alatt nem foglalkoztam a dologgal, az előtte és utána levő időszakban viszont épp eleget, így mondhatni június óta a napi rutin része az álláskeresés, előtte meg amolyan szabadidős tevékenység volt.


Ismerőseim körében én vagyok az egyetlen, aki még hoppon maradt, így levelem elsődleges célja, hogy megtudjam, mit csinálhatok rosszul. És ismerőseim alatt egy olyan, kifejezetten csoportot értek, akiknek szinte szóról szóra megegyezik az önéletrajzuk tartalma, ugyanaz a képzés, ugyanazokat a projekteket vittük végig.

 

Álláskeresési stratégiám a következőképp alakult

 

-kezdetben csak szülővárosomban és a megyeszékhelyen nézegettem állásokat, 1-2 sikertelen interjú (értékesítő, jutalék, sic!) után átpártoltam az országos, fővárosi hirdetésekre
-a nagyobb, ismertebb cégeket direktben kerestem, és karrierportáljukon keresztül regisztráltam magam, ahova csak lehetett, szórakoztató elektronikától a gyártószektorig mindenhova, ami kicsit is érdekelt
-mindemellett próbáltam álláskereső oldalak kifejezetten pályakezdőknek szánt hirdetéseit is naponta ellenőrizni, illetve nevesebb munkaerőközvetítőkhöz is regisztráltam, valamint megpróbáltam bevetni igen szerény kapcsolati tőkémet

Körülbelül 100 elküldött pályázat után olyan 12, max másfél tucat interjún lehetek túl, és míg más ismerős 2-3 interjú után ajánlatot kapott, elkezdtem magamban keresni a hibát.

 

Vidéki vagyok, így minden egyes interjú, amely világcégnél zajlott, nekem egy csoda volt, hiába, olyan épületeket, zsivajt, üzletembereket nálunk nem látni. Ha 20 perces interjúért vidékiként 10 órát kellett utaznom, sebaj, megtettem, még kifejezetten élveztem is, hogy eldicsekedhetek ismerősnek, tök egyedül odataláltam valahova a fővárosban, mindig úgy éreztem, márcsak a látvány, a szép épületek, stb miatt is megérte. Ha higiéniailag kérdéses mosdókban kellett 35 fokban átvedlenem, csak hogy frissen vasalt ruhában állíthassak az interjúztató elé, megtettem, mert minden egyes elbeszélgetés egy apró reménysugár volt számomra, több olyan helyen is jártam, ahol ölni tudtam volna a munkáért, jó közeg, fiatal kollégák, stb. Viszont volt olyan cég, amelyik behívott interjúra, majd interjú után nem sokkal közölték, hogy bocs, de a megbízó cég pár napja megüzente, több jelöltet ne továbbítsanak ki nekik. De azért, hogy úgy tűnjön, jól végezték munkájukat, behívtak, tudván hogy úgysem lesz belőle semmi. Az elutazgatott összeg nekem majd 1,5 heti kajapénzem volt, nem tettem szóvá, csak illedelmesen kértem, amennyiben lehetséges a továbblépés, mindenképp szóljanak, mert feltétlenül érdekel. Van egy sanda gyanúm, róluk sem hallok többet.


Mérges voltam akkor is, amikor a világcég, amelyik az egyenlő esélyek pártfogójának tartja magát, 2 hónap alatt nem tudott visszajelezni interjú után, úgy keleltt nem kevés telefonnal utánajárnom, hogy a végén egy vadidegen közölje: jaaa, már másfél hónapja betelt a pozíció. És a cég nagybetűkkel hirdeti magát, hogy minden megkeresésre korrekt tájékoztatást adnak, emailben, stb stb. kedvem lett volna egy EPIC FAIL feliratot vésni a monitorba honlapjuk böngészése közben.
Volt olyan interjú is, ami az én hibámból úszott el, ezeket nem ragozom, tisztában voltam vele, és szívom is miatta a fogamat eleget.

 

Tanácsolták már, hogy próbáljak kisebb cégekkel kezdeni, mert a nagy cégekhez nehezebb bekerülni. Az igazság az, hogy nem válogatok, ami a kvalitásaimnak megfelel, vagy 80%-ban megfelel, már beadom rá a jelentkezésem. Ez jelen pillanatban kb 50 aktív hirdetést jelent, ami naponta 2-3-al bővül. De a "szomorú" igazság az, hogy kisebb cégek közelébe még nem jutottam, a 100 elküldött ajánlat közül mind multinak számító cégek hívtak be, a többi magasról tett rám. Az egyiknél van 1:sokszázhoz esélyem a többi jelentkezővel szemben, a másiknál zéró.

 

És akkor pár szó a viselkedésmeről, az interjúkról, hátha valami élelmes talál benne hibát:

 

Interjúra minden egyes alkalommal utánanézek a cégnek, rövid történet, mi is a pozíció, stb, amennyiben valamilyen konkrét területhez kapcsolódik, pl adózás, úgy azt is átnézem - a legfrissebb adóváltozásokat, stb. Próbálok utánajárni a cégnél alkalmazott dress codenak, nyári melegben is legalább öltönynadrág + ingben jelentem meg, ha pénteken volt interjú, ami tipikusan egy lezserebb nap, akkor is ing + sportzakó, sötét nadrággal. Tegezni soha nem szoktam senkit, max ha felajánlották.

 

Az interjún megpróbálom mindenben a lehető legőszintébb, de mégis tetszetősnek hangzó választ adni az adott kérdésre. Ha azt kérdezik, mit tartok a legnagyobb erősségemnek, szépen illedelmesen elmondom, hogy jól osztom be az időmet, és meglehetősen precíz vagyok, ezt egy példával toldom meg, indoklásképp elmondom, hogy 2 egyetemi szak, 2x annyi teendő és 2x annyi előadás között (plusz sokkal több önkéntes projekt mellett) mindig sikerült legalább ugyanolyan eredményesen, sok esetben jobban elvégeznem a munkámat a kitűzött határidőket tartva, mint a többiek. Azt hittem, ha már a precizitás és határidők fontosak, mert megemlítik minden hirdetésben, ez egy jó pont. Ha megkérdezik, mi a legnagyobb gyengeségem, szintén példákat hozok, pl gyakorlatias alkat vagyok, így volt, hogy bizonyos elméleti dolgokat nehezen tanultam meg és rosszabb jegyet kaptam, de nem hiszem, hogy ez problémát jelenthetne, hisz a munka maga gyakorlati, könnyen, szívesen tanulok. A multik bérezését saccperkb ismerem, így amikor bérigényemet kérdezik, mindig akképp kalkulálok, hogy más cégnél mennyi, kb 15% szórás lehet a cégek között (mindig lefelé veszem le gondolatban ezt a 15%-ot), és még ez alá mondok egy 30ezerrel, talán így elkerülhetem, hogy beképzeltnek vagy pénzsóvárnak nézzenek. Ha megkérdezik például, excelhez mennyire értek, elmondom, hogy erős felhasználói szintű készségeim vannak, és még hozzáteszem, hogy önszorgalomból tanulgatom mostanság a program kifejezetten gazdasági részeit (függvények, pivot táblák, kimutatások, stb). Erre általában "harapnak" az interjún. csak épp kdierül, hogy amint kilépek az irdából, el vagyok kaszálva. A nyelvtudásom nem elméleti (zökkenőmentesen, folyékonyan beszélek üzleti közegben is, több esetben korábbi munkahelyeken tolmácsoltam is), legtöbb interjú angol nyelven zajlott, volt, hogy a kérdező volt gyengébb belőle, mégsem éreztem problémának, így ezt sem tekinteném gyenge pontomnak. Igaz, másik nyelvvizsgám még nincs, de önszorgalomból szintén tanulok nyelvet, és úgy éreztem, kezdetnek elég egy másik nyelv társalgási szintű ismerete, ha a másikkal akár a vezetőség felé is tudok kommunikálni a nap 10-12 órájában. Igazság szerint pont ilyen munkahelyre vágyom, ahol erre lehetőségem is van.

 

Kérdésem tehát komoly, bármilyen építő kritikát szívesen veszek, önkritikám van, te/ti mit cisnálnátok ? Amenyniben van valami "tuti" kis leírás, a HR-esek mire harapnak, miket keresnek, mire figyelnek interjúkon, szívesen áttanulmányoznám. Nem szeretnék abba az ördögi körbe kerülni, hogy vidéken ragadok, ahol semmilyen lehetőség nincs, ellenben 5-6 hónap sikertelen próbálkozással elúszott minden kedvezményem, diákigazolványom, TB-m napokon belül lejár, és míg diákjeggyel 6-7 ezerből megúsztam egy interjút, addig anélkül jó 10-12 ezer pénz egy kör. Ezt sajnos a sokadik sikertelen lehetőségre kifizetni nem tudom, így égető volna, hogy hatékonyabban szerepeljek, lévén, pályakezdőként semmilyen támogatásra nem vagyok jogosult.

 

Üdv: Kobe