Kedves Despota,

 

Kb. másfél éve az egységünk második embere voltam. Szerettem a munkámat , elismertek szűkebb és tágabb környezetemben egyaránt. A cégnél új ERP bevezetését határozták el, én is tagja lettem a bevezetésen dolgozó csapatnak, területemről egyedüliként. Nagyon feldobott az új feladat - már éppen kezdtem kicsit unni magam a napi rutin végzése közben -, teljes erővel hajtottam, ahogy a többiek is. Nemzetközi társasággal dolgoztunk (támogató csapat innnen-onnan + a céges csapattagok), így adta magát, hogy a napi - átlagban - tíz órás munkaidő mellett a nyelvtanulással is sokat foglalkoztam, rengeteget kellett fejlődnöm rövid idő alatt.

 

Telt-múlt az idő, közben az egységünk vezetője távozott a cégtől. Hamarosan megérkezett az utódja, akinek bemutattam magam - másnak nem jutott eszébe - és tájékoztattam, hol tartunk, mit csinálunk, átadtam neki pendrive-on az összes addig elkészült anyagot, illetve a feladatokat is megosztottuk. Kiválasztotta a területeit, attól kezdve önállóan dolgozott rajtuk.

 

Elérkezett a folyamatismertetés, szükségessé vált a folyamathoz munkatárs hozzárendelése a kiosztandó jogosultságok és az esetleges SOD-konfliktusok feltérképezése miatt. Sorra vettük az összes részterületet, ő mondta a felelős munkatárs nevét. A saját nevemet egyik feladatnál sem hallottam. A végén rákérdeztem, a válasz. "Rád nem számítok. Teljes a csapat, neked nem tudok munkát adni."

 

Világom egy pillanat alatt összeomlott, meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. A projektvezetőtől kértem három nap szabadságot és hazamentem. Otthon bőgtem egy sort (na jó, többet), majd eszembe jutott: hiszen nekem határozott idejű szerződésem van a projektre! Előkaptam, benne volt, hogy " feladata elvégzése után (dátum)-tól eredeti munkakörébe kerül vissza". Első munkanapomon felhívtam a HR-est, ismertettem vele a helyzetet és tanácsot kértem. Ő összehívott egy megbeszélést az igazgatóval, az új főnökkel, vele és velem. Vittem a szerződést, a megfelelő pillanatban hivatkoztam rá, az igazgató kvázi hatalmi szóval közölte, lesz a számomra munka.

 

Megnyugodtam, de korán. Néhány nap múlva hívott az igazgató, hogy átbeszélték az új főnökkel és úgy néz ki, mégsem tudnak visszavenni. Sajnos tényleg teljes a csapat, nincs feladat, amit végezhetnék, esetleg egy rokon területen, ahol éppen van egy üres pozíció. Hogy a pozíció milyen konkrét feladatot takar, azt ugyan nem tudja, de majd kialakul. Hajlandó voltam várni a munkaköri leírásra, egy hetet kért, ezt akceptáltam. Felajánlottam, hogy azonnal kilépek a projektből, folytassa olyan valaki a területről, akinek továbbra is számítanak a munkájára. Ebbe nem mentek bele, kérték, továbbra is dolgozzak nekik. Még erre is hajlandó voltam, úgy gondoltam, a tudás, amit megszerzek, az enyém lesz, senki nem veheti el tőlem, legfeljebb majd máshol hasznosítom.

 

Elkezdtem álláspályázatokat küldözgetni, interjúkra járni. Néhány helyről lecsúsztam, ahol nem tudtak kora reggel vagy késő délután fogadni, napközben esélytelen volt több órára eltűnnöm. A cégnél mindenki hallott az esetemről, ennek köszönhetem, hogy egy másik - ismeretlen - területről megkerestek, kérték, adjam be a pályázatomat egy pozícióra. Megtettem, majd amikor épp itt volt a külföldi főnök, megvolt ez az állásinterjú is. Nem kicsit aggódtam, egyrészt azt a fajta munkát húsz éve végeztem utoljára, másrészt egy született franciával négyszemközt szakmai dolgokról beszélgetni féléves nyelvtanulás után nem egyszerű. Úgy gondoltam, több évtizedem fekszik a cégben, szeretek ott lenni, hátha sikerül és maradhatok.

 

Közben továbbra is dolgoztam a projekten. Kapcsolatomat az új főnökkel meghatározták a történések, teljesen formális és hivatalos hangon beszélgettünk egymással. Mindent dokumentáltam, az érdemi kommunikáció írásban zajlott, a saját hátsóm maximális levédése érdekében. Tisztában voltam vele, akárhogy is alakul a sorsom, minden hibának én leszek a felelőse.

 

Az igazgató persze nem jelentkezett a határidő leteltével, nekem kellett felhívnom. Személyesen nem ért rá beszélni velem, telefonon keresztül - miközben úton volt valahová - közölte, sajnos a megajánlott helyen sincs számomra konkrét feladat, igazán sajnálja, de az új főnöknek joga van megválasztani a csapatát, nem tehet értem semmit. Akkor majd teszek én! Második-harmadik körös interjúk, némelyiken befutó helyen, majd visszajelzés a francia főnöktől: enyém a pozíció, ha még mindig akarom. Hát hogyne akarnám!

 

Szóltam a HR-esnek, újból összehívta az érintetteket és bejelentettük, megvan az új helyem. A projekt indulásának napján már az új munkámat kell végeznem. Ismét kértük, csatlakozzon hozzám valaki a munkatársak közül, akinek átadhatok minden szükségeset. Megnevezték az utódot, megígérték, amikor lesz ideje, mellettem lesz és átveszi amit kell. Közben az oktatási fázisig jutottunk. Igazán pöpec anyagot készítettünk, amit le is oktattunk minden régi munkatársamnak. Külön kértem, gyakoroljanak a tesztrendszerben, ha kérdésük, gondjuk van, szóljanak, hogy minden simán menjen. Sajnos az utódomnak nem igazán volt ideje csatlakozni hozzánk, ahogy volt munkatársaimat is 100%-ban lefoglalta a napi munka. Komolyan irigyeltem azokat a projekt-társaimat, akiknek volt lehetőségük többször is oktatni, segíteni a többieket a gyakorlás során.

 

Az ERP éles indulása után átköltöztem az új munkahelyemre és belevetettem magam az új munkámba. Kezdetben nagyon sok időt elvett a support korábbi munkatársaimnak, de kis idő elteltével találtak rá megoldást: visszahívták a támogató csapat egyik tagját. Úgy lett, ahogy gondoltam. "Szar volt a bevezetés, nem volt megfelelő minőségű a munka". Számomra a legszomorúbb, hogy volt munkatársaim mintha elfelejtették volna, hogyan történtek a dolgok, pedig beavattam őket is, volt aki a fejemhez vágta, hogy "te nem akartál tovább velünk dolgozni".

 

Eltelt már annyi idő, hogy józanul vissza tudjak nézni:
- gazdagabb lettem egy csomó szaktudással, amit én jó eséllyel néhány év alatt elfelejtek és amiért más ölni tudna;
- tovább látok az íróasztalomnál és ez a jövőben is így lesz;
- megtanultam egy világnyelvet elfogadható színvonalon;
- új, kihívásokkal teli területen dolgozom, egy másodpercre sem unalmas.

 

A slusszpoén: volt munkaterületemen azóta három új munkatársat vettek fel, mert annyi a munka, hogy így is alig győzik.

 

Üdvözlettel:
Girhes macska