Sziasztok!

Anyukám egy kis vállalkozó boltjában dolgozott mint eladó. Nem volt baja a melóval. szerette is csinálni, de már nem mai csirke és kissé lerokkant a cipekedéstől. Valami idegbecsípődése lett. El ment betegállományba, kb 3 hétre. Mikor vissza ment a hapsi közölte vele, hogy felmond neki. Mondtam anyunak, szúrjon ki vele, irány még az nap a doki, ugyanis semmilyen papírt nem adott neki a felmondásról. Hát a doki az aktuális hónap (azt hiszem) 4. napján újra betegállományba vette. Anyu be is regisztrált a munkaügyibe, de mivel nem voltak neki papírjai, ezeket majd ha megkapja pótolnia kell.

 

Azóta megkapta a papírokat, 2 hétig járkált be a hapsihoz, hogy végre átvehesse és aláírhassa. A meglepő csak az volt, hogy 9.-ével rúgta ki és 4.-étől pedig szabit írt ki neki. Csak ez nem stimmel, mert anyu ekkor már betegácsiban volt! A vén trotty nem is foglalkozott anyukámmal, de anyu bement a TB-hez ahonnan ki küldtek a hapsihoz valami ellenőrzést, mert nem adott anyunak rendes papírokat, hogy el tudják neki számolni a táppénzt. Valami jövedelem igazolás kell hozzá.

Ráadásul ki sem fizette rendesen, mert sajna anyu nem ért ehhez és könnyen rászedik, na meg a minimálbéres keresetből nem is lehet nagyon pereskedni.
Igazából csak azt akartam ezzel mondani,hogy az ember szívét lelkét beleadja a melóba, utána 3 hétig ágyban fekszik mert nem tud felkelni és a kirúgás érte a hála. Ez az ember el sem tudja képzelni, hogy milyen helyzetbe hozta ezzel az anyukámat. 50 évesen tönkre mentek az idegei, már úgy érzi nincs esélye és nem érdemes élni, hiszen nincs értelme. Arról nem is beszélve, hogy ez engem is megvisel, hiszen én is egyedülálló vagyok, és ki más segíthetne a szüleimen mint én és 8 hónapja jómagam is munka nélkül vagyok.(Sok helyen voltam azóta, de olyan sokszor átvernek)

 

Adjon valaki tanácsot, hogy mihez kezdjek, mert 24 évesen én sem látom értelmét az egésznek!