Kedves Mindenki

A (ex)főnököm teljesen kikelt magából, mióta tart a  a kampányidőszak. "Turbómagyar" hovatartozása eddig sem volt titok senki előtt, előszeretettel zsidózott és cigányozott le mindenkit, aki csak egy apró hibát is vétett, de amióta ennyire közel vannak a választások, elviselhetetlenebb, mint valaha.

 

A múlt héten tisztára egy választási nagygyűlésen érezhettük magunkat.Behívott minket a konferenciaterembe, a háttérből halkan még buzdító zene is szólt, csak a zászlók hiányoztak.Miután mindenki elhelyezkedett és kérdően bámult rá, felállt és egy komplett kortesbeszédet tartott az egyik párt mellett. Felszólított bennünket, hogy április 11-én a megfelelő helyre tegyük az x-et, különben megnézhetjük magunkat.

 

Mindenki döbbenten nézett ki a fejéből, kivéve az egyik kollégát, aki magához ragadta a szót és a többség nevében kijelentette, hogy nem hajlandó a munkahelyen kívül azt tenni, amit főnökünk mond.A főnök, mint akinek még soha sem mondtak ellen, elkezdett ordítani és megfenyegette őt és a többi renitenst, hogy mindenkit elküld, aki szembe mer szállni az ő akaratával, pikk-pakk tud a helyünkre embert találni.

 

Még aznap délután, az egyik szokásos bagózás közben összedugtuk a fejünket és a többség arra a közös nevezőre jutott, hogy inkább mindenki csendben marad, játssza a jó munkás embert, akinek  a főnök szava szent és sérthetetlen,a  szavazófülkében meg majd mindenki oda teszi az x-et, ahova gondolja.

 

Ketten voltunk, akik másképp döntöttünk, a korábban említett kolléga, akit megfenyegetett a (ex) főnök és jómagam. Másnap együtt bementünk hozzá  és beadtuk a felmondásunkat. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy ahelyett, hogy gúnyos megjegyzéseket tett volna, vagy szapulni kezdett volna bennünket, elkezdett győzködni, hogy maradjunk, mert szükség van ránk...

 

Edit