Kb két éve történt az utolsó állásinterjúm: Egy nagyvárosban diszpécsernek jelentkeztem egy taxi társasághoz, mivel telekommunikációs cégnél is dolgoztam, gondoltam ez sem lesz nehéz. Egy órás beszélgetés során a főnök elmondta, hogy mi várható kb nagyjából, de olyan alpári szókinccsel rendelkezett, hogy igazán meglepődtem. És aztán jött a mély víz.

 

Kérdezett a családomról a férjem munkájáról. A férjem katolikus egyháznál dolgozik, mint karnagy-kántor, erre a főnök, Akkor önnek mindig a templomba kell menni. Erre én: nézze a hitemet a szabadidőmben gyakorlom és a másik dolog, hogy a férjem munkája nem azt jelenti, hogy nekem is minden nap ott kell lennem.

Aztán kitért arra, hogy az ő felesége is mélyen hívő ember egy másik egyház tagja stb, Aztán telt múlt az idő a beszélgetés, de a szitok szavak csak úgy záporoztak a szájából.

Ő mondta is, hogy ott ez a morál, ezt meg kell szokni. Nem szóltam semmit, csak hallgattam: Aztán egy órás beszélgetés után azzal váltunk el, hogy tudja kedves hölgyem itt a diszpécser akkoriS K...va ha lefekszik a sofőrökkel, és akkor is ha nem fekszik le velük. Ehhez tartsa magát, ha ezt az állást választja. Erre megköszöntem a lehetőséget és elköszöntem majdnem sírva, annyira megalázó volt az állásinterjú vége. Természetesen soha nem tudnék ilyen helyen dolgozni.

Közben levelezőn végzem a főiskolát és igen is dolgozni akartam, de máshol a korom miatt és a leendő gyermekvállalás miatt utasítottak el. Mert nekik akkor még 28 éves nő veszélyes nem éri meg alkalmazni, mert szülni fog.

Következő állásinterjú egy panzióban, recepciós és szobalány heti váltásban kellett volna ezt a melót végezni: Természetesen végzettségem is van, megpályáztam: 4 hónap múlva visszahívtak.

A Főnökre 1 órát kellett várni: megérkezett és közölte, hogy csak beszélgetni akar még egyelőre mert nem tudja eldönteni ki felelne meg a meghírdetett pozícióra: Beszélgettünk és kiderült, hogy mivel munka nélküli vagyok és helyi lakós, csak 2 hetente van sulim, tudnám vállalni a melót, és szerinte meg is felelnék, De nézzem meg mit írt fel az önéletrajzomra ceruzával. Kissé molett, de szimpatikus- nos 168 magas és akkor 87 kb voltam és valóban erős csontozatú vagyok, de nőiesen öltözök és akképpen viselkedek is, tehát normálisan. Hát látta az arcomon a ledöbbenést.

Erre megkérdeztem, hogy ugyan már ne haragudjon nem vagyok elhízott, a kolléga női is elég molettek, mi akadályozna engem a leendő feladatokban? Hát, semmi, de majd értesít. Erre én, ugyan már kérem ne fáradjon, ilyen megjegyzésekre nem vagyok én sem kíváncsi a jövőben. kellemes keresgélést a megfelelő csinos alkalmazotthoz.

Nos ezek után még volt néhány keresgélésem: de a kor volt nagyjából az akadály: valóban szerettem volna már kisbabát, de midig vártunk 2 évet vártunk: és azt mondtam, hogy tovább nem várok egy állásra sem, mivel emiatt kifutok az időből. Azóta, várom első kisbabánkat akit kb 4 hét múlva világra hozok. Boldog vagyok és majd lesz olyan munkáltató idővel akinek én is megfelelek: :-)

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!

A Munkahelyi Terror blog támogatója az Ajánlatguru.