Hello MH terror blog!

 

Azért írok, mert úgy gondolom, hogy némi etikettet illene kialakítani az állásinterjúztatás intézményére is.

 

A helyzet a következő volt: könyvesbolt ajtajára kitixózott hirdetés, miszerint üzletvezető- helyettest keresnek. Cégnév, telefonszám. Felhívom a telefonszámot, „laza” csávó felveszi. Érdeklődöm a hirdetésről. Megkérdezi mit végeztem. Mondom, egyetemi diplomám van. Erre azonnal jön a válasz: „Havi 70 nettó. Még mindig érdekli?” Igen, mert nem unalmamban telefonálgatok, és már rég nem ringatom magam abba az álomban, hogy a „végzettségemnek megfelelő” állást találok. Eldarálja, hogy heti 5 nap 8 óra, szombaton valamivel kevesebb, vasárnap szabad, de mivel Karácsony jön, így mindez nem jelent semmit, tehát meló van orrvérzésig. Még mindig érdekel? Jobb híján sajnos igen. Jó, akkor az van, hogy feladtak egy újság hirdetést is, és az arra jelentkezőket egy adott nap bizonyos időpontjára hívják be,
menjek oda én is.

Megtettem. Adott időpontra odaérve kb. 50 fős sor álldogált már a romos raktárépület belső udvari bejáratánál a vasajtó előtt. Kültéren. A statisztika szerint egy állásra átlag 3-400 ember jelentkezik; na, akkor most még jók is vagyunk. Hurrá! November közepe meg tényleg az az időpont, mikor az Isten ege alatt szeretnék kiállni egy 50 fős libasort, hogy bejuthassak egy állásinterjúra. Nem baj, annyi sort álltam már ki, hogy eggyel több vagy kevesebb tényleg nem számít.

Álldogáltam a sorban, közben emberek mentek be és jöttek ki; utóbbiakat a kint állók rendre meginterjúvolták. Az egybehangzó válasz a „mit mondtak?” kérdésre az volt, hogy semmit. Annyi derült ki, hogy a mai napon értesítik azokat, akik bejutottak a második körbe. Az önéletrajzokat úgy hozták ki a jelöltek, ahogy bevitték; de az „interjúztatók” biztosították őket róla, hogy „megjegyezték” az érdemeiket (nevet és telefonszámot rögzítettek egy füzetben).

Eltelt így egy óra, és milyenek a nők (merthogy egy üzletvezető-helyettes posztra 99%-ban nők jelentkeztek) elkezdtek kialakulni a klikkek. Ment a letye-fetye-lefetye munkatapasztalatról, benézett állásinterjúkról, sőt, még házikedvenc tápról is, mikor is egy vasajtó nyitásnál az egyik bátor amazon megkérdezte a kikukkantó kb. 150 kilós kevésbé szép és kevésbé fiatal „interjúztatót”, hogy nincs-e esetleg meleg tea. A válasz: „Az nincs, de hideg bor van, épp most ittam belőle.” Gondolom ezen kacagni kellett volna, és csak épp’ mi nem találtuk humorosnak.

A lényeg annyi, hogy röpke 1,5 óra külszíni didergés után sorra kerültem. A reménybeli jövendőbeli munkáltatóm képviselőjének az első kérdése az volt felém, hogy tetszik-e nekem az ő – szépen kidolgozott kb. fél literes – boros pohara. Megnyugtattam, hogy jó ízlése van.

Rápillantott az önéletrajzomra, majd „viccesen” megjegyezte, hogy a bölcsész az egy lelkes fajta. Sajnálom, hogy akkor nem borítottam rá az asztalt. Majd megkérdezte van-e kérdésem. Volt. Érdeklődtem a feladatkörről. Erre kaptam egy elkezdett monológot arról, hogy a cégnek sok könyvesboltja van szerte a fővárosban, és nagyjából ennyi. A mondandója itt ki is fulladt. Megkérdezte, hogy van-e még kérdésem. Nem volt.

 

Megkaptam a sablonszöveget, miszerint az esélyeseket még ma visszahívják telefonon, hogy holnap jöjjenek be egy második körre.

Hazafele végig rémüldöztem, mi lesz, ha megcsörren a telefonom. 1,5 óra didergés és annyi lelkes potenciális jelölt után hogy a fenébe mondjam azt, hogy még csak a közelükben sem szeretnék menni soha többé?

De a dilemmám szerencsére megoldódott; nem hívtak vissza. Ahogy szerintem egyetlen egy embert sem abból a kb. százból, aki 1-2-3 órát töltött állva egy libasorban. Még szerencse, hogy a hőmérséklet nem az évszaknak megfelelően alakult.

P.S.: Idővel azért majd megkeresem az üzletvezető-helyettest. ;)

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!