Az én történetem se mindennapi.

Miután lediplomáztam, azt hittem kapkodni fognak utánam, legrosszabb esetben is lesz egy állás Magyarországon, amit csak nekem tartogatnak. Idővel rájöttem, hogy mindez csak naív álmodozás volt. Másfél évig nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni, pultosként dolgoztam és napszámba jártam, ami elegendő volt arra, hogy fizessem a diákhitelem részleteit és hogy ne keljen szüleim nyakán élősködnöm.

Hosszú próbálkozás után egy hivatalba felvettek ügyintézőnek, de csak addig, míg a GYED-en lévő kolléganő vissza nem jön. 2 év múlva visszajött és én mehettem. A kollégák, a főnökség meg volt velem elégedve, jól végeztem a munkámat és szerettem is csinálni, titkon reméltem, hogy a hamarosan nyugdíjba menő kolléganő helyére kerülhetek, de ezután jött a feketeleves. A diploma, a szorgalom, gyakorlat és a hozzáértés mit sem ér. A 40 év körüli, levelezőn 2 éve érettségizett takarítónőt rakják be köztisztviselőnek, mondván, hogy diplomás bért nem tudnak kifizetni.

Mindenki tudja, hogy azért ő kapja az állást, mert jók a kapcsolati, de ezt nevetségesnek találom, hihetetlen, hogy a mai világban milyen dolgok történnek. Mit sem számít a diploma, a lényeg az ismeretség. Szeretnék a szakmámban dolgozni, de ezt jelen pillanatban lehetetlennek tartom. Külföldre kényszerültem, itt dolgozom, nyelvtudásom kezdetleges, de bízom abban, ha ezt fejlesztem, akkor itt előrébb lehet jutni. Jelenleg takarítok. Ez a sors iróniája. Magyarországon a takarítónőből lesz köztisztviselő és a köztisztviselőből lesz takarító.
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!