Kedves Despota!

 

Elég régóta olvasom a blogot, de most sajnos nem olvasóként kereslek téged. Van egy történetem, amit szeretnék megosztani veletek, ha gondolod tedd ki mhterrorra.

 

Pincérnőként dolgozok egy budapesti indiai étteremben. Hosszú hónapokig könyörögtem, hogy jelentsenek már be, ahogy megbeszéltük, mire a tulaj engedett és végre bejelentett állásom lett. Természetesen minimálbérről van szó, ahogy az vendéglátókban lenni szokott, csak azzal a különbséggel, hogy itt a borravaló egy részét (40 százalékát) vissza kell adnunk a tulajnak. Ez már önmagában elég gáz, de ha az ember nem válogathat, akkor ilyen feltételek mellett is el kell fogadni a munkát, én pedig nem válogathatok.

 

A tulaj egy indiai férfi, aki a feleségével együtt vezeti az éttermet. Elég drágák az ételek, a minőség azonban elég gyenge, szinte mindenből a legolcsóbbat használják a szakácsok takarékosság miatt. Mindez még nem annyira nagy cucc, sok helyen így csinálják. A tulajdonos azonban minden pincér lányt megkörnyékezett már, fűt-fát ígérve, ha a lányok lefekszenek vele. Persze mindenki nemet mondott neki, erre elkezdte terrorizálni a népet, köztük engem is. Nem enged el senkit szabadságra, minden apróságot levon a fizetésünkből, ráadásul ordít mindenkivel megállás nélkül. Az egyik leányzót meg is lökte, mert valamit elrontott és majdnem betörte a fejét, ha kicsit szerencsétlenebb, akkor ott is maradhatott volna. Persze nem mondott fel ős sem, neki is nagy szüksége van a pénzre.

 

Én is így vagyok ezzel, gyomorgörcs minden áldott nap, hallgatom az anyázást (magyarul káromkodni tud a legjobban) és közben állást keresek, hogy szabadulni tudjak. Remélem sikerül.

 

Trilly

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com