Kedves MHterror blog!

 

Sokat gondolkodtam azon, megírjam-e a történetemet. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy elküldöm önöknek levelemet, hátha ettől legalább jobban fogom érezni egy kicsit magamat.

Minden akkor kezdődött, amikor korábbi munkahelyem megszűnt. Egyáltalán nem számítottunk rá, egyik napról a másikra derült ki, hogy mindenkinek pakolnia kell, mert tönkre mentünk. Szerettem ott dolgozni.Titkárnői teendőket láttam el, meg is fizettek viszonylag jól és a francia és angol nyelvet, amelyet felső fokon beszélek rendszeresen kellett használnom, szóval minden szép és kerek volt. Mindaddig, ameddig be nem ütött a krach.

 

Elkezdtem munkát keresni. Bár van két diplomám, de egyik sem piacképes, ezért továbbra is inkább a korábbi munkámhoz hasonló feladatköröket pályáztam meg. Elég hamar sikerült állást találnom, ha jól emlékszem 4 napot vett igénybe összesen. Boldog voltam, hogy ilyen hamar találtam magamnak új munkahelyet és hogy engem választottak ki. Sajnos örömöm csak átmeneti volt, ugyanis a poklok pokla várt rám.

Új főnököm egy szimpatikusnak tűnő 40-es úriember volt. Az interjúnál ő is jelen volt, nagyon kedvesen elbeszélgetett velem, a munkáról azt állította, hogy bár lesz teendőm elég, de a légkör nyugodt, már-már családias lesz. Ahogy sokszor, a látszat most is csalókának bizonyult. Már az első pár napban kimutatta a foga fehérjét.

 

Eleinte csak folyton morgolódott velem, semmivel sem volt megelégedve. Mivel még nem nagyon ismertem ki magamat a cég ügyeivel, a papírok és egyéb dolgok helyét illetően, elég sokat bizonytalankodtam, meg is kaptam miatta a fejmosást. Üvöltözés, ordibálás volt a válasza minden mulasztásomra, a segítség és magyarázat helyett. Már egy hét után kikészültem teljesen, úgy voltam vele, hogy fel is mondok, de amikor oda került a sor, hogy ezt a főnökömmel is közöltem, ő mézesmázossá változott, sűrű bocsánatkérésbe kezdett és azt ígérte, nem lesz ilyen többet. Elmondta, hogy sajnos neki rengeteg otthoni problémája van, amely ingerültté és türelmetlenné teszi, ezt pedig rajtam, illetve rajtunk vezeti le, de majd igyekszik visszafogni magát. Én naivan hittem neki.

Nem is volt nagy gond a következő pár hónapban, tényleg visszafogta magát én pedig belerázódtam a munkába, már nem is nagyon hibáztam, nem adtam rá okot, hogy fogást találjon rajtam. Így is akadt néhány szituáció, amikor a dühkitörése közvetve rajtam csattant, de elnéző próbáltam lenni vele, hiszen ahogy mondta, meg volt a maga baja. Sajnos ez a viszonylagos nyugalom nm tartott sokáig.

Történt ugyanis, hogy egy szép napon kikezdett velem. Egy mondvacsinált indokkal ott tartott a munkaidőm után túlórázni, mondván rengeteg az elmaradás és egy fontos projekt miatt nem ér rá a dolog. Nem gondoltam én semmi hátsó szándékra, csak tudomásul vettem, hogy tovább kell maradni és kész. Nos munkából semmi sem lett, mert nem is ez volt a főnököm célja.

 

Miután már csak ketten maradtunk az irodában megkérdezte, hogy innék-e egy kávét vele én pedig mondtam, hogy máris csinálok egyet., de nem engedte, ő főzte le a kávét, én addig tettem dolgomat. Ezután leültünk beszélgetni. és kávézni. elkezdett a feleségéről mesélni, a problémáiról. Már ez is nagyon kellemetlen volt, mivel nem voltunk sem barátok, sem közeli ismerősök, az egész nem tartozott rám és feszélyezett is. Ennek ellenére végighallgattam, nem akartam udvariatlan lenni. Máig nem értem, ezt hogyan vehette felhívásnak keringőre, de elkezdett az én magánéletemről kérdezgetni. Mondtam neki, hogy ez magánügy, de ha tudni szeretné, akkor van párom, és nagyon boldog vagyok vele. Bár ez nem volt igaz, de úgy gondoltam jó kibúvó. Ez jól láthatóan feldühítette és ennek hangot is adott. Bevallotta, hogy kinézett magának már az interjőún és kellek neki, Szabadkozni kezdtem, hogy sajnos ez lehetetlen, egyébként is csak munkakapcsolatról lehet szó, ettől még dühösebb lett. Üvöltözni kezdett velem, hogy ő tudja, hogy mekkora kurva vagyok és ha törik, ha szakad, akkor is meg fog engem kapni. Mivel itt már nem csak megszeppent voltam, hanem tényleg félni kezdtem tőle, ezért megkértem, hogy csillapodjon le és ha lehet, akkor én hazamennék. Rám rivallt, hogy nem mehetek sehova, megfogta és megszorította a kezemet és azt mondta, hogy ott kell maradnom mert a munkát akkor is meg kell csinálnom. Bár nagyon féltem, de maradtam, mert nem akartam elveszíteni a munkámat és a nap hátralevő két órájában azon kívül hogy nem szólt hozzám egy szót sem, nem történt semmi érdemleges, megcsináltam amit kellett és haza mentem.

Otthon sokat törtem a fejemet, hogy mi legyen. Őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy lépni kellene innen, mert nem lesz jó vége a dolognak, de ostoba voltam és maradtam, gondolván pillanatnyi elmeháborodásról volt csak szó és minden rendbe jön. Tévedtem és onnantól elég nezhezen ment a sorom.

Minden nap bántva voltam, cikizni kezdett a munkatárasaim előtt, megjeygyzéseket tett a külsőmre és a munkámat is kritizálta, amikor csak tudta, ráadásul ok nélkül. Az üvöltözések mindennapossá váltak tudtam, hogy nem maradhatok ott tovább. Így is alig aludtam, ráadásul enni sem tudtam. Ami a legrosszabb volt, attól féltem, hogy nem akar majd kifizetni, ha nem várom meg a következő fizut, ezért próbáltam addig meghúzni magamat.

Végre eljött a várva várt nap és felmondtam. Szerencsére kifizetett és bár egy üvöltözéssel köszönt el tőlem, mintha fogságból szabadultam volna ki. Lelkileg eléggé össze voltam törve és csak az motivált, hogy végre magam mögött hagyhassam az egészet. A nyugtatókat is abba akartam hagyni, mert bizony az utolsó napokban már szinte csak azokon éltem.

 

Mindez csupán egy hónappal ezelőtt történt, de még nem vagyok teljesen rendben. Bizalmatlanná váltam és már előre félek, milyen lesz a légkör a következő munkahelyemen. Egyelőre állást keresek, de még nem sikerült találnom, csak abban bízok, hogy ennél jobb lesz.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com