Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Mt!

 

Elég régen olvaslak benneteket, most sajnos én is ki fogom panaszkodni magam az oldalatokon, ha a levelemet érdemesnek találjátok arra, hogy megjelenjen. Egy közepes vállalkozásnál vagyok alkalmazott idestova három éve. Olyan mindenes szerepre vettek fel annó, kezdve a fuvarozgatástól a pakolásig, de hozzám tartozik többek között az ügyfelekkel való kapcsolattartás is. A munkámat nem szeretem igazán, ettől függetlenül mindent tisztességgel ellátok, amit rám bíznak. Nem keresek túl jól, de rosszul sem, viszonylag elégedett lehetek, gőleg annak tükrében, hogy látom az ismerőseimet, hányan dolgoznak ugyanilyen keményen minimálbérért.

 

A vezetés az elmúlt években viszonylag emberséges volt, nem voltak nagyobb konfliktusok, nem kellett rettegésben élnünk és dolgoznunk. Idén azonban megváltoztak a dolgok. Az történt ugyanis, hogy már februárban megbeszéltem a főnökömmel, hogy július végén elmennék két hét szabira, kicsit lazítani, pihenni és nyaralni. A feleségemmel és a kisfiammal Görögországba akartunk menni, mindannyiunkra ráfér a pihenés. A főnököm mondta, hogy minden oké, mehetek, be is írja, hogy mettől meddig leszek távol, hogy ne felejtődjön el. Ennek tükrében lefoglaltuk a repülőjegyet, a szállást, elköltöttünk a feleségemmel több, mint 300 ezer forintot. Úgy terveztük, hogy egy hetet töltünk Rodoszon és utána még egy hétig itthon pihenjük ki a nyaralás és az évközi hajtás fáradalmait.

 

Ezután már csak azt vártuk, hogy az idő teljen. Most itt vagyunk július elején, alig két héttel az indulás előtt, ezért szóltam a főnökömnek, hogy ugye észben tartotta, hogy július 22-től nem leszek bent, mert megyünk nyaralni a családdal, kiveszem a szabadságomat, ahogy még télen megbeszéltük. Gondolom nem lesz meglepő, de a főnököm elkezdte játszani a hülyét, illetve az ártatlant, aki akkor hall először az egészről. Simán letagadta szemtől szembe, hogy mi erről bármikor is beszéltünk volna. Lényeg a lényeg, egyszerűen megtiltotta, hogy a megjelölt időben szabadásra mehessek, mert a cégnek az adott időszakban nagy szüksége lesz rám. Én mondtam, hogy már kifizettük az utazást, a család tűkön ül és várja, hogy utazzunk, pihenjünk,nem tehetem meg velük, hogy itthon maradunk. Emellett nekem is szükségem van a pihenésre és a pénzt sem fizetik vissza, ha most lemondjuk az utazást.

 

Arra kértem, kompromisszumos megoldásként engedjen el legalább egy hétre, a másik otthoni pihenésre szánt hétről önként lemondok. Ez sem volt számára jó megoldás, ragaszkodik hozzá, hogy maradjak, és ne utazzunk, ellenkező esetben, ahogy ő fogalmazott megválunk egymástól. Elég szerencsétlen helyzetbe kerültem, vitatkozni, vagy győzködni nem lehet, megkaptam az ultimátumot amihez tartanom kell magam.

 

Bevallom, őszintén egyelőre nem tudom, mit tegyek. Kértem pár nap gondolkodási időt, de egyelőre a feleségemnek sem mertem elmondani a helyzetet. Vagy együtt utazunk és megszűnik az állásom, vagy engedek a zsarolásnak és maradunk. Esetleg a feleségem elmehetne a gyerekkel, de ebbe biztosan nem fog beleegyezni. Úgy érzem ördögi kelepcébe kerültem, amiből jó kiút nem létezik. Ha mégis van valakinek használható ötlete, azt megköszönném, ha leírná.

 

Á