...avagy hogyan dolgoztassunk ingyen, legálisan?

 

 

Hozzávalók: 5 gyanútlan, kényszerhelyzetben lévő, munkanélküli
jóbarát, egy jó hírű vállalkozás, egy szimpatikus cégvezető, jó nagy
adag kapzsiság, valamint egy csipet pofátlanság. Mindezt megkutyulva
és jól felrázva készen is vagyunk.

 

 

De persze a történet egy picit bonyolultabb, mint egy vasárnapi koktél
elkészítése. Gondoljunk csak a mai Magyarországon eluralkodó
álláshelyzetre, a számtalan munkanélkülire. Egy ilyen helyzetbe
kerülő, releváns munkatapasztalattal, netán nem is egy diplomával
rendelkező ember több hónap sikertelen munkakereséssel a háta mögött
szinte mindent elhisz, ha "azt" úgy tálalják. Márpedig úgy tálalták.

 

Konkrétan: Németországi informatikai munkára kerestek tapasztalt
embereket, csapatokat, németországi laktanya informatikai hálózatának
felújítására. Jól hangzik, ugye? Főhőseink is így gondolták, főleg
azért, mert a negyven, hatvan, vagy akár száz megpályázott állás után,
ahonnan még annyira sem méltatják Őket, hogy azt mondják "Köszönjük,
de nem...", ez maga volt a Kánaán, az ígéret földje.

 

 

Bár a munkáról ellentmondásos információk jutottak mindenki
tudomására, de a kényszer nagy úr. A barátok között kettőnek családja
is van, pici babával. A hónapok óta tartó sikertelen álláskeresés
miatt a tartalékokat már mindenki felélte, lépni kell, mégpedig
gyorsan.

 

 

A szimpatikus cégvezető nagy formátumú embernek mutatkozott be, aki
mindennapos vendég a különböző minisztériumokban. Ez még akár igaz is
lehet persze, de vajon mit is jelent? Jót, vagy rosszat? Utóbb
kiderült, rosszat, de hát ne szaladjunk ennyire előre.

 

Tehát az "úriember" mindenkivel találkozott, és részletezte a munka
jellegét. Nyíltan elmondta, hogy sajnos van pár kiadás, amit a
csapatnak kell megelőlegeznie, úgymint: erkölcsi bizonyítvány (lévén
ez bizalmi állás, nem lehet csak úgy ki-besétálgatni egy bázisra),
útiköltség, és egy hónapra előre valamiféle költőpénz. De jó hír, hogy
a szállás ingyenes lesz, vagy legalábbis a szokásos árnak csak
töredékét kell kifizetni érte. Emellett természetesen a bérezés is
kitűnő, legalábbis magyar szemmel, lévén itthon kevesen keresnek
1200-1500 Eurót tisztán. Persze a szerződésben ez sajnos nem fog
szerepelni, mert a teljesítménybérezéssel kapcsolatos minden adatot a
Német "kollégák" kezelnek.

 

 

Végül félretéve minden aggályt, félelmet és kétséget a szerződések
megköttettek, és összedobva az útiköltséget, a fiúk elutaztak az
ígéret földjére. Megjegyzem, hogy végül csak négyen indultak útnak,
mert közülük egy ember a szimpatikus cégvezetővel itthon maradt, annak
érdekében, hogy közvetlen irányítása alatt hasonló csapatokat
szervezzen. A siker már a küszöbön, nincs megállás!

 

 

Vagy mégis? Ahogy teltek a napok, hetek, a munka egyre keményebb lett.
Nem is igazán informatikai munka volt ez, betonfalat fúrni, padláson
és pincében kúszni-mászni. De semmi baj, az ígéret szerint az első
fizetés 2 hét múlva érkezik.

 

Az információk azonban ismét csak ellentmondásosak voltak. A
teljesítményeket folyamatosan vezették, ami alapján a németek
állítólag már utalás alá tették az összeget, de a magyar vezér azt
hajtogatta, akárcsak valami papagáj, hogy ő nem tud számlázni, amíg a
németektől arra engedélyt nem kap. Hát nem kapott, soha, mivel úgy
tűnik a pénzek sem érkeztek meg, soha.

 

 

A csapat közben saját tartalékait élte fel, és 843 euró értékben vett
felszerelést (fúrók, miegymás), merthogy a szerszámokat is nekik
kellett biztosítani. A végén már hazautazni sem tudtak Halottak
Napjára, ezért a német összekötőtől koldultak az útra némi aprót.

 

 

Eközben itthon maradt hősünk a két és fél hónap szervezés alatt már
majdnem 95 ezer Forintot eltelefonált, sokszor kellett hívnia
Németországot is. Sokadik könyörgésére a munka megrendelője, vagyis az
akkorra már annyira nem szimpatikus cégvezető beleegyezett, hogy ad
némi "előleget" neki. Végül egy parkolóban átvett, kis boríték
tartalmazta mindazt, amit az említett "úr" rászánt a projektre, 1,
azaz egy darab, ropogósnak nemigen mondható tízezrest.

 

 

A kinti csapatot ezután végleg hazarendelték. Talán a büdzsé valóban
csak arra az egy, jobb napokat is látott "Szent István királyra"
korlátozódott? Hőseink gondolták, ennek utána járnak, ezúttal nagyobb
hangot adva követelésüknek: ha nincs pénz, jogi útra terelik a dolgot.
Ekkor azonban, a most már kemény cégvezető megmutatta igazi arcát. Őt
senki sem fenyegetheti, fejtette ki, mert nagyon nem fog jól járni,
elintéz mindenkit, aki az útjában áll.

 

 

Végezetül összehívta az embereket és közölte velük, hogy nagyon
rosszul dolgoztak, csapnivalóak voltak, és nem termelték meg még a
szállásköltségüket sem. Mivel természetesen azt is levonja, mégpedig szállodai szoba áron, így összesen 170 (!!!) euró járna öt embernek két hónapért, amiből az egyéb járulékok levonása után semmi sem marad.De nagylelkű lévén az esetleges plusz költségeket nem kéri el tőlük.

 

 

És így vezet vissza az út az ígéret földjéről a nagy Magyar valósághoz.

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.