Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Próbálkoztam ingatlanozással. Egyszerűen gusztustalan. Kb addig kell zaklatni szerencsétlen eladót, amíg egy rosszabb pillanatban alá nem írja a rettenetesen egyoldalú szerződést. A főnökök folyamatosan rugdosnak, hogy "akkor is fel kell hívni, ha nem akar ingatlanost", illetve csak adott ár alatt engedik felvenni az ingatlant. (Persze olyankor behozza valaki más, reális áron, aki magasabban van a ranglétrán) 

Nincs is szebb annál, mint győzködni valakit, hogy te majd eladod az általa 20M-ra becsült házát 16-ért, potom 800.000 forint jutalékért, úgy hogy beleírta a hirdetésbe, hogy nem akar ingatlanost.  Számomra kb olyan érzés volt mintha úgy akarnék pizzát eladni, hogy felhívok a telefonkönyvből mindenkit, hogy kér-e. Persze itt jön a "van rá érdeklődőm" duma, amit sokan be is vesznek.  A vevőhalászat része is szép a dolognak, amikor felrakatnak irreálisan olcsó, nem létező ingatlanokat. Ilyenkor a "sajnos az már elkelt, de van egy hasonló a környéken" duma működik. 

Az is nevetséges, hogy nem kizárólagos szerződés esetén titkolni kell az ingatlan pontos helyét, szal nem feltétlen a vevő hülyesége, ha két irodánál megnézi ugyanazt, illetve emiatt nagyon sok a felesleges megtekintés is.  Gyakorlatilag átverés, ahogyan az ember aláíratja a szerződést, aminek a lényeges része a hátoldalon van apró betűkkel, nem is az alatt írja alá.  Ha én lakást adnék el, akkor inkább megkérnék valakit, hogy egy havi fix összegért fogadja a telefonhívásokat, és nyomja a hirdetéseket, legfőképp azért, hogy ne nekem kelljen leráznom a napi 10 ingatlanost aki, bepróbálkozik.