Kirekesztő kolléganők csapó 2
Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.
Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!
Nem mondanám, hogy rendszeres olvasótok vagyok (pl. munkahelyen kifejezetten ódzkodom az efféle oldalak megnyitásától), de néhány írás igen tanulságos ezen az oldalon. Engem Szilvia nevű felhasználó december végén írt posztja ösztökélt, hogy megírjam a problémámat. Én is kissé hasonló cipőben járok, mint ő, nálunk is hasonló a felállás és a probléma: zömében középkorú nők (40 és 50+-osok), illetve néhány harmincas évei vége felé járó anyuka.
A probléma az, hogy van egy velem egy idős kolléganőm, akit úgy két neveztek ki csoportvezetőnek (igaz, hogy a fősulit levelezőn végezte, így ott van vagy 8 éve, de szakmailag felkészült és kompetens, ismerjük el a tényeket bár a vezetési stílusa és az emberi megnyilvánulásai eléggé érdekesek) és az az érzésem, hogy még uszítja is az idősebb kollégákat ellenem. Jómagam 28 éves, férfi ember vagyok a negyedik évemet kezdem jelenlegi munkahelyemen, szerencsére az én csoportomat egy nálam 6-7 évvel idősebb srác vezeti és szerencsémre nagyon korrekt ember, nem zsarnokoskodik, mindig világosan delegálja mit követel meg tőlem.A gond az, hogy külön irodája van, így nem látja/hallja mik hangzanak el az osztályon. Még így is mázlistának mondhatom magam, hogy a legnagyobb munkanélküliség idején a diploma és egy OKJ-s végzettséggel sikerült elhelyezkedni a szakmában (igaz egy év keresgélés után). Sajnos mára odáig jutottunk, hogy van néhány ember, akit szó szerint irritálom már magával a lényemmel, szó szerint engem is kiközösítettek, nem beszélnek velem, levegőnek néznek, vagy éppen velem is próbálnak gúnyolódni, személyeskedni.
Pedig engem is úgy neveltek, hogy tiszteljem az idősebbeket, mindig udvariasan és nem lekezelően viszonyultam hozzájuk, odamentem hozzájuk segíteni, ha elakadtak a számítógépen és szépen elmagyaráztam (és nem lekezelően, volt hogy puskát is írtam neki egy A4-es lapra), hogyan kell másként lementeni egy e-mail-n keresztül átjött doksit, hogy a saját mappájába kerüljön a kedves kolléganőnek és ne valahova az éterbe... Érdekes és egyben elgondolkodtató, hogy ezt kapja az ember cserébe, amikor nagyon szívesen segít a másiknak. Tény van köztük elvált, özvegy, nem egynek probléma van a (felnőtt) gyerekeivel... És ezt sajnos munkaidő alatt tárgyalják ki (már amikor nem az esti sorozatot), nem mintha mást nem zavarna a munkavégzés közben, de én tényleg nem szólok, mert nem akarok senkit megbántani, mert van aki azóta ott van, amikor még óvodába jártam. Súrlódási pontot jelent még, nagyon szeretnek vájkálni a másik magánéletében, hogy az átlép minden határt, semmi közük hozzá, hogy kivel hányszor, melyiknek a lányát tartom jó nőnek, vagy a másik osztályon melyik kolléganő tetszik nekem. Ebben a főhangadó egy szintén negyvenes nő, aki egy másik csoport vezetője. Én rávilágítottam, hogy ez magánügy és létezik a magánélet fogalma, amihez másnak akit csak felületesen ismerek, semmi köze és nem voltam udvariatlan. Így csak terjeszteni tudnak dolgokat rólam. Például remek témát szolgáltathat, hogy nem költöztem el még a szüleimtől, hanem, ha szükségük van rá besegítek a háztartásba, számlákba, mivel ők sem keresik halálra magukat, ellenben támogattak tanulmányaim során (államilag finanszírozott voltam, egyetem alatt is végeztem gyakornoki munkákat, ez a támogatás a lakhatás és a kaja és a net egy része volt), így ennyivel tartozom is nekik, viszont, ha kivennék Pesten egy lakást gyakorlatilag nem tudnék félre tenni, erre persze senki sem gondol.
A bajt még tetézi, hogy van ott egy velem körülbelül egykorú kolléganőm, akit két éve neveztek ki csoportvezetőnek. Sajnos ő pont az a fajta ember, akinek megártott egy kis hatalom, vezérigazgatónak képzeli magát, dirigál, utasítgat, zsarnokoskodik, az embereinek 8-10 nap szabadságuk marad bent évente kiíratja velük, ígérvén, hogy jövőre kiveheti. Mindemellett az összes vállalati dolgozót szapulja a háta mögött, a középkorú beosztottjaival úgy beszél, hogy ha anyámnak ilyet mondanék (aki szintén hasonló korú), felszólítana, hogy költözhetek is otthonról. Időközben könnyen kiismertem a kerülővel támadó stílusát is, mindig kedvesen próbált megkérni tudnék-e segíteni neki, azt a legalantasabb munkákat próbálta rám tolni (iratrendezés, irattározás, számla lefűzés, fénymásolás, ugráltatás). Az elején persze nem tudván miről van szó, bele-bele estem ebbe a csapdába, aztán én sem voltan rest, arra hivatkoztam, "benne vagyok valamiben" (nem is hazudtam nagyot). Erre, a főnökömhöz szalad "kölcsönkéregetni" engem, akivel amúgy is szeret jópofizni. Sajnos van egy nevetséges adminisztrációs nyilvántartási feladat, amit a nyáron rám tolt és véresen komolyan is vesz, sajnos nincsen nyugta az embernek tőle.
Olyan e-mail-ket küldözget, amelyen józan gondolkodású ember is csak nevetni tud (én is azt teszem, kínomban). Olyanokért akar felelősségre vonni, hogy miért nem „ABC” sorrendben vannak a munkalapok, miért fekvő lap elrendezés van beállítva nyomtatási képen stb… De leginkább a legutóbbi akciója tett be nekem, amikor olyasvalamit kért rajtam számon és akarta velem elvitetni velem a balhét - mivel nem volt meg a munka- amelyet állítólag nyáron szóban említett. Tudom, kissé gyerekesnek hangzik, de egy füzetkében vezetem a kiadott feladatok listáját, de ott nem szerepelt ilyen. Ezt már nem tudtam tűrni szó nélkül, persze, hogy szóltam neki, hogy ha mondta volna, akkor még azt is beviszem a nyilvántartásba, meg jegyzeteket szoktam készíteni a frissen kiadott feladatokról (szó elszáll, írás megmarad alapon). Sajnos a főnököm sem állt ki mellettem, de nem is vártam tőle mást, hiszen szeret vele jópofizni és teljesen az ujja köré csavarni. Maga a munka nem volt egy nagy dolog, a másik osztályról történő adatbekérés és az Office programcsomag segítségével egy fél délelőtt alatt tudtam pótolni a hiányosságot fél évre visszamenőleg.
Nem is ezzel volt probléma, hanem magával a stílussal, ha úgy mondta volna, hogy nem biztos, hogy említettem, de ezt is meg kell így csinálni, akkor én is szó nélkül megcsináltam volna. Lehet, üldözési mániám van, de úgy érzem vadászik rám úgy háromnegyed éve, fél füllel éppen meghallottam egy folyosói pletyka alapján, hogy a faszijának pont az én pozícióm kéne. Láttam az évek során, hogyan szapul más kollégákat a háta mögött, az idősebbek is be vannak teljesen szarva tőle, nem csodálom, ők féltik a helyüket és ha körön kívülre kerülnek évekig/nyugdíjig nem találnak munkát ebben a brutális gazdasági helyzetben. Az utóbbi háromnegyed évben történtek az érdekes dolgok, még azok sem nagyon akarnak szóba állni, akikkel eddig is pár mondatos beszélő viszonyban voltunk. Valamint valakik olyasvalamit adtak a számba, amit nem is mondtam, mindezt a nyári szabadságom előtt egy nappal. Az a helyzet, hogy eleinte semmi jel nem mutatott arra, hogy ilyen bajok lehetnek. Gyakornoki, alkalmi- és diákmunkák után ez az első igazi, komoly munkahelyem. Eleinte minden támogatást, segítséget megkaptam, évekig nem volt konfliktusom senkivel, igyekeztem elkerülni az ilyen szituációkat. Az első években szakmailag is érezhetően fejlődtem, olyan feladatkört is kaptam, amelyről nem is tanultam a tanulmányaim során, a főnököm minden támogatást megadott és lehetőséget is biztosított arra, ha elakadok, nyugodtan forduljak hozzá. Sikerült is elmélyednem a témakörben az első években, viszont az elmúlt időszakban annyira megszaporodtak az adminisztrációs, nyilvántartási, gombnyomogatási, formázási feladatok (nyilván az én hibám, túlságosan készséges, segítőkész voltam), hogy mára elveszem bennük és szerintem már arra sem emlékszem, amit eddig tudtam.
Sajnos a védekezés a támadások ellen és a munkahelyi légkör is igencsak felemészti az energiáimat. Tudom, hogy a mai igencsak nehéz gazdasági helyzetben igen nehéz új és pláne jó munkahelyet találni. Mégis szerintetek ilyenkor mit kéne tennem? Megpróbálni eljönni a jelenlegi helyemről, ha találok egy jobbat? (Már, ha találok)? Úgy érzem, a helyzet nem lesz jobb. Mindenesetre önéletrajzok, kísérő levelek frissítve, de vigyázok, fejvadász cégeknek alapból nem küldöm el, emellett újra rá kell feküdni a nyelvekre, mert az angolt is csak levelezés szintjén használom. Pedig én csak nyugodt körülmények között szerettem volna dolgozni, mit tehetek? Elnézést, ha kissé hosszúra nyúlt
üdv
