Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Az élet szép, de amint belépsz egy fillérbaszó japán céghez már is megmutatják mit tartogat neked a jövő.  Hát nem sok jót! L  Szinte el sem lehet mesélni, meg kell éljed, hogy eltudd képzelni!  Történetem valahogy úgy kezdődött, hogy gyorsan kellett valamilyen meló, ami az eddigi munkatapasztalatomra épült és ezért jelentkeztem abba a Wonderworld-be amit feléd tárok pár sorban.  A állás hirdetés beragadt a retinámba, lényegében ami megfogott, hogy mégsem egy anonim hirdetés és elvileg lehetett tudni mire is pályázik az ember.  Vagy mégsem?  A hirdetésben minimális infó a cégről, Google az én barátom, még több infót kerestem és találtam. A hirdetés a megbecsülést kiemelte és versenyképes fizetést ígért, csak azt felejtették közölni, hogy egy határozott szerződés, amit eléd tolnak majd.  Ok, emberek vagyunk, még a munkaügyes is lehet feledékeny, hogy nem tájékoztat, de hát egy kísérleti project részeként is illik szólni, hogy ez egy határozott idejű szerződéses munka, de akkor különösebben az sem érdekelt, hiszen nem innen akartam nyugdíjba menni.  Átmenetileg jó lesz, a semminél több, szokták mondani.  Nehéz tervezni a mai világba, így mindig megtud lepni egy kedves fiatal HR generalista, aki megkérdezi az 5-10 éves tervemet ilyenkor. Persze tisztában vagyok miért kérdezi. 

Megtörtént a felvételi elbeszélgetés, az a bizonyos kérdés, amit nem lehetne ilyenkor feltenni ugye itt is elhangzott. Van-e gyereke? Persze nem HR oldalról jött a kérdés.  Határozott van volt a válasz.  Ilyenkor az átlag szinte kényszerből tagad de a Facebook profilból sok embernél úgy is kiderül, ha hozzáférnek és ellenőrzik.  Pedig nem kellene tagadni, hiszen büszkének kellene lennünk a gyerekeinkre.  A miénk, mi csináltuk.  Ezek után a beszélgetés úgy lett terelve, hogy csak egy gyerekem van és az is kicsi és természetesen jött a következő kérdés, hogy ha beteg, akkor ki vigyáz rá?  Természetesen az anyja! Hiszen otthon van vele. Legalábbis akkor még így volt.  A válasz megfelelő, további szokásos körök és megfelelő kölcsönös szimpátia után létrejött  a felvétel.  A HR oldalról a munkaügyes hölgy eléggé megnyerő volt, nem is a szokásos kérdésekkel bombázott, bizalmat keltett a cég iránt is, láthatóan érdekelte a személyem. A mai világban már ez is nagy szó, főleg egy multitól.  Persze külföldön is dolgoztunk mind ketten angol területen, így volt közös pont és azt kell mondjam, hogy az előbbi kisebb tévedése ellenére, hogy nem említette a határozott szerződést, őt tudtam mint vezetőt első sorban a cégben emberként tisztelni.  Mivel az ő gyomra sem fogadott be mindent, így távozott a vállalattól egy jobb lehetőség reményében amit meg is értek.  Szóval megtörtént a felvétel, az orvosi vizsgálat és kezdhettem is a Wonder World-be. 

Tájékoztattak, hogy az a pozíció, amire felvettek jelenleg nem tudnak foglalkoztatni, mert nincsenek meg a tárgyi feltételek.  De természetesen nem fogok unatkozni, a raktárban mindig van “könnyű“ fizikai munka. Szinte biztos voltam, hogy „jó“ lesz.  Szuper, ugyan nem raktárosnak vettek fel, de megvalósíthatom magam. Haláli.  Történt mindez a 50-52 fokos raktárban, ahol öröm és móka minden pillanat.  Tudomásul kellett vennem, hogy japán rabszolgának adtam el magam és teljesen mindegy milyen pozícióra vagyok felvéve, itt azt csinálnak velem, ami nekik jólesik hiszen tulajdonuknak tekintenek.  Ebből is látszik, hogy milyen jó valahová is tartozni. :D  Így részese lehettem csoportosan a napi 5-7 óra takarításnak, 7,5 óra átcsomagolásnak, raktári munkáknak, címkézéseknek, pakolgatásoknak, mindezt emberpróbáló melegben nagyon kevés szünettel. Ahogy egy ilyen helyen illik.  De még mindig reménykedtem, hogy lesz ez jobb is. Kitartás, nyugalom!  Az újonnan belépett kollégák természetesen lemorzsolódtak.  Volt aki pár napig vagy hétig bírta.  Ezek a körülmények, maga a hely, bejárás hamar felnyitotta az emberek szemét, hogy mit is várnak el nap, mint nap.  Máig nem értem miért távoztak menekülve egyesek :D 

Mindenesetre aki ott maradt, az látszólag behódolva a rendszernek, de szinte  folyamatosan munkát keresett több kevesebb sikerrel.  Persze, mint minden multinál természetesen létezik egy házirend is, ami nem is lenne nagy baj, mert lássuk be azért kell.  Persze pofátlanul egyoldalúan van megfogalmazva és természetesen mikor tolják eléd – amikor már ott vagy. Benne szerepel egy fontos kitétel, hogy mobilt, ami a te személyes tárgyad nem hordhatsz magadnál, ne beszélgess, ne rágózz stb, csak a munkával foglalkozhatsz. Ha nem, akkor természetesen azonnali kirúgással honorálják.  Ezzel kellően megkeserítette a munkakeresést, mert így nehéz kapcsolatba kerülni a jövendő munkaadóval aki egy új interjúra csábít.  Természetesen összejött pár interjú, de azt mondtam, csak lesz  még jobb is és kitétel volt részemről, hogy ennél rosszabb feltételekre nem váltok.  Hat hónap határozott szerződési idő alatt majd lesz jobb lehetőség.  Ez a vegetálás nem az igazi, de több a semminél...  Mindenki figyelt mindenkit, a legkisebb mozgást is, ahogy a nagykönyben meg van írva. Mint egy börtönben.  Teltek a hetek, hónapok, kezdtük kiismerni már a saját munkánkat, a közvetlen kollégákat, a raktári állományt.  Továbbra sem volt jó, de volt hová bejárni.  Időnként tartottuk egymásban a lelket és kialakult egy összeszokott jó társaság.  Ezért már megérte. De csak ezért.  A párom kereste a fizetést én meg a zsebpénzt.  Persze ez sem mindenkinek tetszett, hogy jól elvan ez a néhány, már összeszokott ember, dolgozott lelkiismeretesen, de időnként még így is volt tömeges bünti.  Mert az ugye kell, mindenki rászolgált!  Lényeg, hogy dolgozz mint egy droid, véletlenül se gondolkozz, legyél agymosott.  Időnként a kedves főnökünk igazi csapat-le-építő meetinget tartott, amit a manager kézikönyve 20-23 oldaláról adott elő. Nagy szónok, igazi tehetség!  Még tanítani se lehetne jobban, tényleg egy született őstehetség.

 Motiválás nulla, ezek a mély egyoldalú szónoklatok nagyon meghatározták az emberek pár órás teljesítményét. Engem viszont nagyon is szórakoztatott.  Ettem a szavait. J  A végén már vártuk ezeket a összeröffenéseket, mert addig sem kellett dolgozni, pedig nem a munkával volt a probléma.  Azokon a 10-12 perces szapulásokon egy külön élmény volt nézni a többi kolléga arckifejezését. Valójában szeretett mindenkit agyhalottnak látni.  Minden nap tartogatott valami meglepit, szokatlant, de nem sikerült egyszer sem felidegesítenem magam. Ez alapszabály, nem azért fizetnek, hogy idegesítsem magam. Annyiért amennyit kerestem, főleg nem! Voltam életemben többször főnök, de most ezt a trágya helyet osztotta a válság és az élet. Biztos lesz még jobb is...  Aki tömeg előtt ki meri jelenteni, hogy nem érti miért mennek el az emberek, az  nincs tisztába saját magával és tetteivel de mindenesetre ajánlanék neki egy tükröt amibe időnként érdemes lenne belenéznie. Idióta, erre nincs más szó.  Persze jött a változás szele és hirtelen több műszakot kívánt a munka.  A meglévő embereket is lassan de sikeresen elüldözték, nem hogy még felvegyenek új munkaerőt, így az emberállományt is mozgósítani kellett.  Jöhetett egyik napról a másikra az elrendelt túlóra, ami persze csak egyszer történt papíron. 

A munka törvénykönyve itt többször is érdekesen lett értelmezve, de mit is várok el egy olyan lénytől, aki szerint az MTK-ban kis betűs részek is vannak. Ebből látszik, hogy szerinte mindenki hülye és hülyíthető.  Ha akarnák tömegesen értelmezhetnék, még diploma nélkül is menne a drágának, mert az irodába van egy MTK értelmező könyv. Ebből ötletet lehet meríteni!  Üresjáratban igazán jó olvasmány. J  És a védőeszközök, - az szinte nincs, mert minek legyen, pénzbe kerül és egy fillérbaszó cég ilyenre nem költ. Egy adott munkához a szűkséges hígítót prímán szívják a dolgozók, mert elszívás nulla. Egy kis munkahelyi ellenőrzésnek betudható, hogy hirtelen lett munkavédelmi cipő.  Elgondolkodik az ember időnként. Oszt szoroz, megéri-e ez neki?  Én nem szeretnék „poszterapa“ lenni, akit a gyerekek megcsodálnak a falon lévő képről és tudomásul veszik, hogy Ő az apjuk, tehát a többműszakozás sportját meghagynám a fiatalabb generációnak.  A probléma mégis ott kezdődött, hogy a kisebbik és a nagyobbik gyerekkel kénytelen voltam pár napra elmenni betegállományba, ami végtelen megbocsáthatatlan bűn egy ilyen helyen és az előírt túlórát nem tudtam teljesíteni, mert nagyszülők hiányában nincs ki hordja-vigye a gyerekeket és a pontagyú kísérletet sem tett, hogy elmagyarázhassam és felfogja, hogy nincs segítségünk és nem megoldható e miatt. Párom keményen dolgozik a szakmájában és bevallások vannak, lehetetlen eljönnie, így is kap kedvezményt a gyerektelenekhez képest.  Ne csinálj gyereket vagy marad a bébicsősz, de azt sem lehet akármikor leakasztani. Na és jól megkérik az árát is.

 Persze a többgyerekes női főnöke valami hajlandóságot ugyan mutatott és fel is fogta miért nem tudom kielégíteni főnököm túlórázásból adódó perverz, buja vágyait, hogy a bré másik végén legyek, de azon kívül, hogy valamennyire helyeselt, nem történt érdemben semmi.  Ez nem probléma egy ekkora gépezetben, csak tudnám akkor miért dolgozik részmunkaidőben a vezető hölgy?  Mégis szüksége van gyerekének anyára?!

  A jótudású főnököm persze belefutott abba a beszélgetésbe amelyet az ő felettes, női főnökével folytattam és sértésnek vette, hogy kikerülöm.  Én legalább megoldást próbáltam találni, de a napi 1-2 óra túlóra nem volt megfelelő a részemről.  Ez van ha ellent mondasz mert a gerinctelen, hatalom mániás nem tűri.  Természetesen egy porcikám sem kívánta időnként a túlórát ebben a lehúzó környezetben, még a nyolc órát sem, ahol minden ad-hoc történik, mert a tervezés egyáltalán nem az erősségük.  Japán precizitás, aha, talán japánban.  Távozok, lejárt a szerződésem. Tájékoztattak.  Hogy találtam ki, hogy ez fog történni?! J  Hát hihetetlen eufória volt, nem is gondoltam.  Szabályosan kinyitották a börtön ajtót.  Most munkát keresek még nagyobb intenzitással. Kezd visszatérni a lelkesedésem, de minden esetre nagy tanuló pénz volt, megtanultam egy életre, hogy inkább éhezzek, de japán vagy kínai érdekeltségű céghez soha be nem teszem a lábam!!!  Nem szabad sokat tűrni, változtatni kell!    

Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és elolvastad. J  Természetesen azért elküldöm nekik is, hátha tanulnak belőle

Csatlakozz a Munkahelyi Terror blog közösségi álláskereső oldalához! Találjunk állást együtt! Állásra Fel!

</p