Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Élelmiszer eladóként boldogan vettem mikor igent mondtak egyik jelentkezésemre egy élelmiszer boltba. Mivel nagyon szerettem volna már pénzt keresni, nem érdekelt hogy 400 Ft-os órabérért kell dolgoznom hétvégén is vagy reggel fél 6-tól 14 óráig, vagy 14 órától este 10-ig. Az első hetek jól is teltek, minden héten hétfőn fizetés. Mikor a bolt több éves kihagyás után leltárba kezdett a főnökünk utasítására, kijött több milliós kár. Azt szerette volna, ha a dolgozókkal, velünk fizetteti ki. Szerencsére az üzletvezető elég keményen kiállt értünk, hiszen több év után felhalmozódik ennyi összeg. Ezek után közölték velünk hogy nincs fizetés, és a leltár után minden héten lesz egy részleges leltár, és a hiányt ötünkre elosztva KI KELL fizetnünk.

Ezek után jött a mindennapos gyomorideg, a mindennapos ordibálások az üzletvezető részéről, mindenért én voltam a hibás. Óhatatlan hogy valami ne hiányozzon, hiába állunk ott a vevő mellett, valamit úgyis ellopnak, és ha hiány van, nincs fizetés. Persze mi is hibáztunk, pl. a felvágottat nem jó kódon mértük le, így vagy hiány lett másból vagy többlet. A cigarettaleltár is mindig hiányt mutatott, vagy többletet. Persze ezek miatt MINDEN NAP kaptam, ennél többet nem tehettem, már a túlzott figyelés miatt is rontottam, fizethettünk. Abból a kevés pénzből is. Persze szabadságról nem is álmodhattam, ahogy fűtésről sem, ahogy wcről sem, ahogy fizetésről sem. Kezdett végleg betelni a pohár. Persze minden nap megkaptam hogy 30an várnak a helyemre, később már 100 lett a szám. Sosem tudtam elég gyors lenni, ha áru jött mindent fejbe kellett tartanom, miből mi jött, mennyi, és sosem tudtam elég gyorsan kipakolni vagy mondani hány darab van, milyen fajta. De ha nem néztem a szav. időt, akkor fizettem. Mégis hogyan nézhetném a dátumot mikor így is kiabált velem az üzletvezető? Még az kellett volna...

Persze mindig minden baj volt, pedig megtettem mindent amit csak tudtam, mígnem egy pénteki napon felmondtam. Persze akkor már nagyon jó voltam és okos, de már epét hánytam otthon az idegtől. Megkaptam az utolsó fizetésem, a levonásokkal együtt. Semmilyen papírt nem kaptam hogy be voltam jelentve, nem voltam, mivel nem szabadott a munkaügyin szólnom az állásomról. Vettem hírdető újságot, és mit kapok: újra felhívom őket. Uhh. Időben felismertem a hangot és letettem a mobilt. Pár órára rá visszahívtak, de nem vettem fel. Itt a 100 ember!

Szeged

Csatlakozz a Munkahelyi Terror blog közösségi álláskereső oldalához! Találjunk állást együtt! Állásra Fel!

</p