ÜDV MT!

Történetem már több éves, viszont úgy gondoltam, hogy telt el annyi idő, hogy közreadjam, hiszen már nem ártok vele senkinek, mivel a cégeknek azon egysége már évek óta bezárt. Akkor már lassan 6 éve dolgoztam azon a helyen, a lényeg abból indult ki, hogy én az ország legkeletibb feléből, a legnyugatibb felébe költöztem munkavállalás végett. Az ott élő családtagok biztatására tettem mindezt, mivel otthon a környékben egy év alatt sem sikerült munkát találnom a suli elvégezte után. Tulajdonképpen akkor kezdődött az egész, amikor a központ vezetésének döntése következtében új vezetőt neveztek ki, abból a megfontolásból, hogy neki ne keljen annyit utazni a munkahelye és az otthona között. Avagy inkább helyet cserélt a két vezető kolléga. Az új igazgató közölte, hogy mindenkit szeretne jobban megismerni, ezért egyenként beszélni fog minden dolgozóval, hogy hatékonyabb legyen a munka, és ha jól mennek továbbra dolgok, akkor fizetésemelésre is lehet számítani, aminek mindenki örült.

Amikor rám került a sor, észrevette az adataim közt, hogy én nem vagyok helyi, és ettől "lelkesülve" Megkérdezte tőlem, hogy volna e kedvem esetleg a lakóhelyem közelében már 2 éve megnyílt egységbe "visszamenni" hogy ne kelljen annyit utaznom. Erre azt mondtam neki, hogy ezt alaposan át kell gondolnom, mivel már annyira ideszoktam, meg itt mindenki szeret, és elfogad. Így kértem tőle egy hét gondolkodási időt, ugyanis éppen akkor készültem hazalátogatni egy hetes időtartamra. Otthon alaposan megvitattuk a dolgot, de nem jutottam végleges döntésre. ami azonban rásegített, az volt, hogy találkoztam egy volt osztálytársammal, aki lebeszélt erről, mivel olyanok a körülmények a fent említett helyen, hogy nem ajánlotta, hogy "hazajöjjek". Mivel ő is ott dolgozott, és azt mondta, hogy éppen kilépni készül a fent említett okok miatt. Az volt az indok, hogy egyre rosszabb a légkör, fenyegetőzések a vezetőség részéről. A jutalékok késnek, vagy egyáltalán nincsenek kifizetve, és a hozzáértő munkatársak vagy kiléptek, vagy rábírták őket a távozásra.

Nos, ebben a tudatban közöltem az egység vezetőjével, hogy mégsem szeretnék elmenni innen, azzal az indokkal, hogy annyi minden köt ide, annyira megszoktam itt, hogy nem érzem azt, hogy menni akartam volna. Látszólag elfogadta a döntésemet, viszont ez után olyan események zajlottak le, hogy arra késztetett, hogy idő után önként távozzak. Azzal kezdődtek, a dolgok, hogy szépen elkezdte a jutalékok lefaragását, más feltételekkel való elérését, amit a gyengébben teljesítőkre szigorúbb szankciók vártak. Igyekezett a saját embereivel feltölteni a megüresedett pozíciókat, velem pedig nap, mint nap, ha nem is közvetlenül, közvetve éreztette, hogy nem fogadtam el az ajánlatát. Felborította a beosztásokat, ami mellé nehezen lehetett tervezni bármit is. Az esetleges akciók időtartamára nem engedte a szabadságok kivételét, ezzel mindenki ellenszenvét váltotta ki. Az ellenérvek rendre süket fülekre találtak. Fizetésemeléseket is az elküldött dolgozók fennmaradt béréből kívánta rendezni. Egy nap éppen délutánra voltam beosztva, gondoltam intézek néhány dolgot, és utána szépen besétálok a munkahelyemre.

Viszont reggel 9 után szól a telefon, hogy jöjjek be azonnal, mert egyik kolléga nincs jól, a másik mondta, hogy csak egy órával később tud jönni, úgyhogy ha tehetem, siessek be és indítsam el a napi dolgokat. Nagy nehezen beérek, teszem az ilyenkor szokásos dolgokat. Jön le az igazgató, és azzal kezd engem vádolni, hogy képzelem, hogy elkések, mert ez olyan súlyos vétség, hogy akár el is küldhet, mert megteheti. Erre én mondtam volna, hogy az utolsó pillanatban szóltak, mivel én amúgy is délutánra jöttem volna, a kollégák egyéb dolgok miatt nem tudtak jönni időben, ezért engem kért meg a közvetlen felettesem. Ő erre azt közölte, hogy mindez nem érdekli, mert a lényeg hogy késtem, és ez súlyos vétek, stb.

Egyértelműen látszott rajta, hogy nem tetszem neki. A továbbiakban, a körülöttem dolgozókat más osztályra irányította, ott ahol én voltam oda a saját embereit osztotta be, ama céllal, hogy kenterbe verjenek engem, akiket sztárolt, engem pedig kezdett nem emberszámba venni. Volt, hogy lopással is elkezdett gyanúsítani, de ezt nem sikerült rám bizonyítania. Viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert eme incidens után kiléptem. Nagyjából két héten belül Ausztriában a határtól nem messze sikerült elhelyezkednem, mert oda kifejezetten magyarokat kerestek, a megnövekedett forgalom miatt. Itt tökéletesen beilleszkedtem, nincs messze a határ, kb. 1 órát utazok oda vissza. Az események után nem volt csoda hogy kb. 1 év múlva az adott áruházat ahol dolgoztam egyik óráról a másikra bezárták a forgalom drasztikus visszaesésére hivatkozva.

Zsola

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!