Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre 

Kedves MH terror blog!

Egy nemcsak rám vonatkozó,  hanem cégek által általánosan használt megoldás problémáját szeretném felvetni, és ehhez jogi tanácsot kérni, hiszen nagyon sok embert érint a dolog.

4 hónapja dolgozom új munkahelyemen, autóval járok mert csak úgy tudom megoldani, naponta 70km-t teszek meg, ez így egy hónapra 45-50e Ft, üzemanyagártól függően, ami rettenetesen sok, de a cég nem fizet egy fillért sem bejárás címén. Viszont cafetéria keretében elérhető az utazási költségtérítés. Ez utóbbi dolog máshol is él, de ennek vannak aggályai. Utánanéztem a munka törvénykönyvének, ami azt írja, a munkáltatónak meg kell téríteni a munkába járás költségeit, de az nem világos, ez kötelező e, és milyen formában. Azt is megtaláltam a törvényben, hogy ha a munkavállaló tömegközlekedéssel nem tudja megoldani, akkor legalább a 9Ft/km költséggel kell megtérítenie a bejárást. Ennél a cégnél is, és máshol is ezt úgy alkalmazzák, hogy a cafetéria keretein belül választható a tömegközlekedéssel való bejárás költségeinek a 86%-nak megtérítése. Viszont ha valaki a munkahelye közelében lakik (pl. azon a településen), és nem kell tömegközlekedést igénybe vennie, akkor ő a cafetériát mind magára fordíthatja (pl. élelmiszer). Akik viszont tömegközlekedéssel a környező településekről járnak be, és annak a térítését választják, nem jut magára fordítható összeg a cafetériában, mert a bejárásra megy el.  Tehát a bejáró dolgozó, hátrányba kerül a helyben lakóval szemben. Pedig a munkáltató nem különböztetheti meg hátrányosan semmilyen módon a dolgozókat, lakóhelyük szerint, nem érheti hátrány a nem helyben lakó dolgozókat.

Kedves blog…2 kérdés merül itt fel. Egyik, hogy valójában mi a törvényes és jogszerű megoldás, és hogyan kommunikálhatnám ezt a humán igazgatónkkal úgy, hogy kapásból ne tudjon rávágni valamit, és hogy közelebb kerüljek ahhoz a megoldáshoz, hogy felismerje, valóban meg kell térítenie a bejárásomat valamilyen formában.

Köszi előre is a segítséget.

üdvözlettel:

Borisz

Kedves Borisz! 

Az új munka törvénykönyve kifejezetten előírja, hogy:  "A munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel." Ezzel kapcsolatban maga a törvény nem túl részletes, csupán egy utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy kormányrendelet határozza meg, melyek minősülnek a munkaviszony teljesítésével indokoltan felmerült költségek és mi ezek megtérítésének módja, mértéke.

 Ez az új kormányrendelet még nem lépett hatályba, ugyanakkor a munkába járással kapcsolatos költségtérítésről szóló kormányrendelet még mindig hatályban van (39/2010. korm. rend.), így ezeket a rendelkezéseket kell figyelembe vennünk.  Eszerint a munkáltató csak akkor köteles az utazás költségét megtéríteni, ha a munkavállaló lakóhelye a munkahely közigazgatási határán kívül van ÉS a munkavállaló helyközi tömegközlekedési eszközzel utazik - ez esetben a költségtérítés mértéke a bérlet árának 86%-a.  

A kormányrendeletet idézve, autóval történő bejárás költségét csak abban az esetben köteles megtéríteni a munkáltató, amennyiben:  

"a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés; 

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; 

c)5 ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja."   Ebben az esetben az szja törvény határozza meg a költségtérítés mértékét, amely valóban az Ön által is jelzett 9 Ft/km, azaz ezen összeg nem számít jövedelemnek (az efölött nyújtott költségtérítés viszont igen, béren kívüli juttatásnak minősül).   

A béren kívüli juttatásokkal szemben fontos törvényi elvárás az esélyegyenlőség, azaz megkülönböztetés nélkül kell, hogy illesse a munkavállalókat - így az Ön által felvetett utolsó kérdésre a többi juttatás ismerete nélkül nehéz lenne válaszolnom. Ami viszont biztos: a bérlet 86%-a, illetőleg gépkocsinál a 9 Ft/km költségtérítés nem minősül béren kívüli juttatásnak, hiszen ezt kötelezően meg kell térítenie a munkáltatónak - az efölötti mértékű költségtérítés viszont már annak minősül, így ebből a szempontból lehet vizsgálni az egyes munkavállalókat illető béren kívüli juttatások mértékét, illetve azt, hogy az igénybevétel lehetősége megfelel-e az egyenlő bánásmód követelményének.   

Üdvözlettel:   Erynnis