Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre

Tisztelt Erynnis!

Egy külföldi cég kereskedelmi képviseletén dolgozom 12 éve. Gyakornokként kerültem ide, majd mikor a főnökömet nyugdíjazták, az anyacég kinevezett a képviselet vezetőjének. A nagyfőnök februárban személyesen járt itt, mindent megígért, aztán meglepődtem, mert a munkaszerződésem általa aláírt módosításában ugyanaz a bér szerepelt, amit addig kaptam. Ezt nem fogadtam el, többször reklamáltam szóban és írásban is. A negyedéves zárás után jártam a központban, akkor ígéretet kaptam, hogy rendezik az ügyet, de a türelmemet kérték, amíg létrejön a fúzió egy másik nagyvállalattal. A fúzió előtti átvilágítás hónapokig húzódott, két hete zárult le.

Múlt héten jeleztem, hogy immár pont egy éve nem rendeztük az ügyemet. Legutóbbi levelükben azt írták, hogy a fúzió végéig nem lehet szó fizetésemelésről. Felhívtam a figyelmet, hogy itt nem béremelésről van szó, hanem egyrészt egy új pozícióról, másrészt viszont arról is, hogy a szóbelei megállapodásunk alapján jóhiszeműen feláldoztam a munkaidő-kedvezményemet, amit azóta sem ellentételeztek. (Volt egy megállapodásom a céggel, miszerint 2012. végéig 25%-kal csökkentett munkaidőben dolgozom, ezt a bért kapom azóta is.) Választ nem kaptam, a mai sürgetésemre – elvégre mindjárt esedékes a bérszámfejtés – a gazdasági vezető azt írta, hogy a HR vezető fogja megválaszolni a kérdéseimet. (Tekintettel arra, hogy az illető januárig szabadságon van, ez azt jelenti a cégnél, hogy majd valamikor kapok egy üres frázisokba csomagolt elutasítást. A kommentelőktől majd megkapom, barom vagyok, amiért papír nélkül belementem az egészbe, de az vesse rám az első követ, aki tíz év problémamentes együttműködés után nem szaladt volna bele ebbe a csapdába.)

Azóta rossz híreket kaptunk az anyacégről is, a fél társaságot már leépítették, a másik felét is valószínűleg rövid időn belül le fogják. Talán tavaszig tart az agónia, viszont a csődjük azt jelenti, hogy mi is dőlünk, mivel nem önálló gazdasági társaság vagyunk. Több kérdésem is van a helyzettel kapcsolatban:

Ha a cég csődbe megy, akkor ez milyen hatással van az itteni munkavállalókra? A cég köteles felmondani nekik (heten vagyunk, páran 10+ éve a cégnél, és van köztük nyugdíj előtt álló is) ebben az esetben? Ha a tulajdonos nem teszi meg, megtehetem, hogy felmondok nekik, és kifizetem a végkielégítésüket? A legrosszabb esetben milyen lehetőségei vannak az anyacégnek, ha nem akarja kifizetni a munkavállalóknak járó összegeket?

Feltételezem, hogy én kerülök a legrosszabb helyzetbe, elvégre magamnak biztosan nem mondhatok fel. Nekem milyen mozgásterem van? Milyen eséllyel indíthatok esetleg munkaügyi pert a bérrendezés miatt?

Előre is köszönöm a segítséget.

Üdvözlettel

Teknőc

Kedves Teknőc! 

Ön az igazgatói pozíció elfogadásakor vezető állású munkavállalóvá lépett elő, amit annyit tesz, hogy sajnos a túlmunka díjazására innentől nem jogosult, mivel a vezetőnek ez nem jár (munkaideje ugyanakkor kötetlen).  Ez azt is jelenti, hogy felmondási védelem nem illeti meg (betegség, szülési szabadság idején), valamint indokolás nélkül felmondhatnak Önnek. Természetesen végkielégítés ebben az esetben is jár Önnek.  

Ön viszont - tekintettel a vezetői minőségére - felmondhat a munkavállalóknak, felszámolási-, vagy csődeljárásra hivatkozással is és ebben az esetben ki tudja fizetni a végkielégítéseket.  

Üdvözlettel:  Erynnis