Tisztelt MT weboldal üzemeltetők! 

Az oldaluk tetszik, a kommentelőket (akinek ez nem inge, az ne vegye magára!) kevésbé szeretem, nagyon tudják szídni egymást bizonyos esetekben; máskor valóban segítő ötleteket adnak, az jó dolog.  Én nem bizonyos cégre szeretnék panaszkodni hanem úgy általánosságban a vadkapitalista szabad munkaerőpiacra, nem valamilyen állásban jártam pórul hanem abban hogy képtelenség állást találni; ha úgy ítélik hogy érdemes megjelentetni az írást akkor tegyék fel az oldalukra a többi közé (előre is köszönöm).  Az itt előadott gondolatok nem kizárólag tőlem származnak, több embertől is szedegettem őket össze, hiszen olyan most a helyzet Európaszerte hogy magas a munkanélküliek száma. Ha a gyerekeimet iskolába járatom s valamelyikük fizikus akar lenni, úgy megverem majd mint szódás a lovát, válasszon szépen olyan szakmát melyben majd boldogul! Elképesztő hogy manapság mennyire nem kell a cégeknek egy-egy bizonyos diplomás, például fizikus; fiatal vagyok (harminc alatti) még csak azzal sem vígasztalhatom magamat hogy az alkalmazók nem vesznek fel negyven év feletti embert! Távol álljon tőlem hogy kijelentsem, egyetlen fizikus sem boldogulhat! Boldogulhat ha valami jól működő laborban ügyesen benyalja magát (a benyalást tökéletesen buddhista módon értem: elvégzi a munkáját rendesen, nem bajlódik a kollégáival, nem pofátlankodik a főnökeivel, s mindenekelőtt teszi magát hogy holnaptól majd Nobel-díj gyanús dolgokat fog publikálni); egyébként nehezen boldogul, amikor az egyetemet befejeztük s elkezdtem állás után vágtatni két volt évfolyamtársamat vadásztam le (csak úgy véletlenül), kasszásként dolgoztak az egyik TESCOban. 

Erdély legnagyobb városából írok (így oly magasztos munkaerőpiaci elemzésem a romániai rendszert méltatja most), de a tisztábban látás kedvéért azért megjegyzem: Budapesten is töltöttem néhány évet – ott sem volt könnyű munkát kapni; mikor kaptam akkor nem a mindenféle HR-es cégeknek köszönhettem a dolgot hanem annak hogy véletlenszerűen besétáltam egy céghez melynél súlyos emberhiány volt, alkalmaztak abban a hónapban, kifogástalan, szabályszerű munkaszerződéssel (kis fizetéssel); ”kenyérbe estem”, ez nem az én érdemem hanem a vakszerencse műve volt, azóta is hálás vagyok érte az Univerzumnak!  Amint azt már említettem, most Erdélyben futok a munkáltatók után de azok valamilyen titokzatos oknál fogva messzire menekülnek.  Néhány szót a HR-esekről (ismétlem önmagamat, az a tiszteletteljes kérésem hogy akinek ez nem inge az ne vegye magára, akinek pedig inge az öltözzön fel nagyon gyorsan).

Szépike hölgy akinek sem a szakmai felkészültsége, sem a rátermettsége nem vetekszik a munkakeresőjével kihallgatja, tesztelgeti a jelentkezőt, elbeszélgetnek, végül néhány szót szeretne váltani vele angolul is hogy lássa, versenyképes-e a nyelvtudása (azt nem hajlandó észrevenni az előtte levő önéletrajzból hogy kiszolgáltatott helyzetben levő emberkénknek Cambridge University által kibocsátott C2-es fokozatú nyelvdiplomája van), ezen felül magyar anyanyelvű, románul majdnem úgy beszél mint magyarul, angolul hadar (angol filmekhez készíti el a magyar feliratozást a neten szórakozásként), németül kiválóan ért és franciául makog – és az inkompetens csinos hölgy kioktatja hogy majd más interjúkon mire figyeljen (hogy ennél jobban teljesíthessen).  ”Miért is szeretnéd megkapni ezt az állást?” – kérdezik sokszor, olyankor azt kell válaszolni hogy ”Intellektuális prostituált vagyok! Azért születtem erre a világra hogy a te céged legyen az otthonom! Életemet és véremet a céged projektjeiért!” Hmmm, hát hadd gondolkozzam, miért is szeretném megkapni ezt az állást? Mert a gyermekeimet etetnem kell; és nyugdíjas anyám nem tudja helyettem a számlákat fizetni!  Emberkénk elvetődik valamilyen nagy multicéghez, a HR menedzser (egy fiatalember) faggatja tanulmányokról, miegymásról... az állásra áhítozó a kérdésekből érzi hogy ”szorul a hurok” de nem nagyon meri ennek jelét adni egyelőre, játszik vele a menedzser mint mátádor a bikával a porondon, míg végül megadja a kegyelemdöfést mert megkérdezi: ”Mondd, te miért kelsz fel minden reggel?” Emberkénk haragra gerjedt és úgy döntött, nem hagyja magát, visszakérdezett: ”És te nyomorult, miért kelsz fel minden reggel???” 

Miért van az rendben hogy nagyonszép buta lányok befolyásolhatják náluk sokkalta értelmesebb, iskolázottabb munkakeresők sorsát? A HR-es dönt arról hogy a keresgélő embert tovább küldi vagy elutasítja (az elutasítás úgy értendő hogy ”majd értesítjük” elköszönéssel elfelejti szerencsétlen munkára aspirálót két nap alatt); ráadásul nem objektívek, a legkevésbé sem azt tekintik hogy a jelentkező képes-e majd elvégezni a rábízott munkát hanem a személyes érzéseik szerint eldöntik hogy ha nem jön be nekik az illető akkor nem ”továbbítják őt” a következő interjúra. Ezeknek a lányoknak olyan munkájuk van amit egy betanított epilepsziás majom is el tud végezni – és ők döntik el egy-egy csoportvezető mérnök (ELŐTT s ezáltal helyett) hogy én meg velem egy cipőben botorkáló sorstársaim nem vagyunk kompetensek arra hogy valami jól működő cégnél Sztívdzsobbz-fiókák lehessünk; persze hogy nem leszek attól Bill Gates hogy a Microsoftnál processzorok gyártásában dolgozom (de a HR-es az első interjún elvág engem minden esélytől, a mérnökhöz sohasem jutok el)... 

Erőltetett picit mert egyetlen általánosítás sem igaz (azonban szemléletes): akárhány HR-eshez jutottam el, mindenik megmondta hogy miért rossz a CV-m (a románoknál ez az elterjedt név a latinból→angolból), és hogyan írjak egy jó CV-t!  Még egy nagyon fontos szempont: egy-egy jól működő (például szoftvergyártó) cég amelynek száznál kevesebb alkalmazottja van, miért tart HR menedzsert? Egy ekkora cég viszonylag jól fizeti az embereit, nem mindennapos az hogy tízesével lépnek ki a munkásai, nem kell folyamatosan új munkaerőre vadászni; felmerül a kérdés, mit csinálnak egész nap a HR-esek: nézik az ismerőseiket a fészbukon s lájkolják Stephanie Meyer írásait?  Azt csak megjegyzem hogy sok főnök az állásra jelentkezők facebook oldalán kutakodik, talál egy-egy képet ahol a munkakereső egy sörösdobozt tart a kezében családi kertipartin – s a szerencsétlen elbúcsúzhat minden reménységétől, ő a megpályázott állást nem fogja megkapni.  Annál is inkább dühöngök s öltöm a nyelvem a HR-esekre mert a főnök-beosztott problémához tudok normálisan viszonyulni, volt Budapesten egy állásom amelyben két évig dolgoztam, mikor eljöttem a kollégáim nem örültek a távozásomnak, elmondom a titkos módszeremet: senkivel sem bajlódtam, s a rám végzett munkát egy rövid betanítás után jól elvégeztem. Egy épelméjű normális világban sehol nem lenne szükség intellektuális luxusprostituáltakra akik ”Heil Hitler” felkiáltással üdvözlik minden reggel a menedzserüket a mammutvállalatnál melynek dolgoznak. Épelméjű, normális világban élünk?  Azt az egész világnak róvóm fel (s nem a cégeknek) hogy hatványozottan túlnyomórészt két munkakörre keresnek embert. Programozónak. És telemarketingesnek, ez az a droid amelyik felhív téged s egy visszataszító flegmahangon elfújja ”Ebben a rögzített hívásban hónyalj simogató hiperszuperextra borotvát ajánlunk Önnek, esetleg érdekelné a négyet fizet kettőt kap akciónk, ma megrendelheti tőlünk csak kilencvenkilenc milliárd pengőért!”    

 Hogy senki se vádolhasson (s főleg én magamat ne) gügyeséggel, feliratkoztam fejvadász cégek weboldalaira, mindenki tudja most mégis összefoglalom néhány szóban: ezek a cégek kevésbé fejvadász jellegűek, inkább közvetítők, munkakeresőként vagy munka-ajánló cégként lehet bejelentkezni az oldalukra... A következő sorok Románország legnagyobb ilyen állásközvetítő weboldalát s ennek üzemeltetőit dícsérik! Toporzékoltam mikor megláttam hogy milyen interface-szel dolgoznak (azóta is toporzékolok, mikor kifáradok pihenek egyet s utána folytatólagosan toporzékolok, várom hogy mellém álljanak a sorstársaim hogy együtt toporzékoljunk)!  Nem tölthetem fel a saját MS Office programban szépen összeállított önéletrajzomat (nem én, a többi tag sem), azzal a felháborítóan silány, otromba, szánalmas megjelenítésű önéletrajzzal tudok csak nyomulni melyet a munkakereső portálon online kell kitöltenem (nem beszélve arról hogy szinte azt is be kell vallanom hogy milyen pincsit tartok, annak ellenére hogy tudjuk jól, a mindenféle EU-s szabályozások értelmében nem diszkriminálhatnak akkor sem ha hatvan éves buzi munkakereső vagyok)! Hogyan kapjak úgy munkát hogy azt a nyamvadt megjelenítésű szerencsétlenséget továbbítják a cégekhez melyet az ő portáljukon állítottam össze?

 Sok-sok cég két év szakmába vágó tapasztalatot kér minden jelentkezőtől, és az álláskereső weboldalamnak olyan a megjelenítése hogy amikor olyan állást szeretnék megcélozni ami ilyet követel, akkor előviláglik nekem egy üzenet melyet megkerülni nem lehet, kizárólag csak tudomásul venni: ”Ahhoz hogy erre az állásra jelentkezz, két év tapasztalatra van szükséged”. Arra sem adnak esélyt az oldal üzemeltetői hogy elküldhessem az önéletrajzomat s majd a munkaerőt kereső cég megfelelő emberkéje dobja azt az e-mail virtuális kukájába – világ HR-esei, nem köszönöm meg nektek!  Bezzeg! Ismerősöm szintén velem nyomul az oldalon, keresi a munkát veszettül, ő Bukarestben (szintén fizikus), hobbiból írogat, olyat mint Harry Potter (leszámítva hogy az írásai nem csak a tizenkét éves serdülőknek tetszenek), véletlenül beküldte az önéletrajzát egy számítógépes játékokat gyártó céghez “Narrative Designer” pozíciót célozva meg (a történet cselekményét kellene vezérelnie), aznap választ kapott, az írásaiból kértek mintácskákat – megkapja-e az állást? nem tudom, mindenesetre ezek a szoftveresek képesek neki esélyt adni miközben Románia legnagyobb munkahely-hirdető portálján nem boldogul? Hatalmas poén, én megsem nevetek!  Hát így vagyok, keresem a munkát, azt még nem kaptam, ellenben mindenféle reklámleveleket a weboldal üzemeltetőinek CEO-jától igen (Chief Executive Officer), Vass Virág tehetségtelenségére emlékeztető, gyagyás ötletekkel, íme néhány példa:  Három titkos fogás: hogyan tűnjünk annyira elfoglaltnak hogy a főnökünk ne bízzon ránk új projekteket.  Tíz ötlet: hogyan javítsd fel a CV-det úgy hogy már napokon belül állást találhass.

 Olyan fantáziátlan, döbbenetesen nyomorék ötleteket írogatnak meg hogy az értelmi fogyatékos gyermekek is kiröhögik a szerzőt!  A legújabb förmedvényük a következőt hírdeti nekem egy fészbuk linken: hét metódus, hogyan érd el hogy a cégek biztos megnézzék a CV-det! Barátom (munkakereső mérnök) beírta kommentbe: 

1.legyen sok év tapasztalatod 

2.légy mindig kész többlet órákat dolgozni 

3.ne pofázz vissza a főnöknek 

4.legyenek új ötleteid ha kérdez 

5.soha ne akarj szabadságot kérni 

6.ajánld fel hogy hétvégéken ingyen dolgozol 

7.saját laptoppal, saját mobillal aminek a számláit te fizeted 

Másik barátom nyomdában dolgozik, többnyire könyveket rakosgat és a számítógépen pötyögtet, munkája sok van, fizetése kevés, majdnem egy éve szeretne eljönni de nem mer ugyanis a weboldal (melyet azóta is dícsérek itt regös énekemmel) őt sem juttatta szerencséhez, a haver gondolatai következnek:  Aki el tud majd helyezkedni egy cégnél, annak a következő a profilja: 29 évesnél fiatalabb, nem házas, legalább két év tapasztalata van! A legtöbb kiposztolt állásra beküldött önéletrajzot úgysem olvassa el senki – és kész. Nekem ne adjanak ötleteket arra nézve hogy hogyan is javítsam fel az önéletrjazomat, soha nem tudok olyan profilt állítani össze amely tökéletesen megfelel az ajánlatot tevő cég elvárásainak, nem lehet minden területen két év tapasztalatom, ha meg lenne az azt jelentené hogy kilencven éves vagyok.

S ha ez nem elég elkeseredés-forrásnak akkor hozzáteszem hogy a portálon létezik az úgynevezett Premium CV is, ennél egy meghatározott pénzösszeget kell befizetni egy évre a weboldalnak s ezért a sok jelentkező közül a te CV-det jelenítik meg először a cégnek, állítom hogy én fizetgettem a dolgot s így sem nézett a kutya se rá az önéletrajzomra! Sőt sokszor megesett hogy levelet kaptam a toborzó weboldaltól azzal a kijelentéssel hogy a CV-met megtekintette XY nevű cég és kiválasztottak interjúra, vártam hogy hívjanak, a világ legtermészetesebb dolga hogy senki sem hívott. Paranoiás vagyok vagy valóban azzal gyanúsíthatóak a HR oldalak hogy olyan fantomállásokat hírdetnek meg amelyek soha nem is léteztek? Vagy csak csúfolkodnak a sok buta tudatlan munkakeresővel? Ezek munkához próbálnak juttatni engem vagy felméréseket végeznek? Állandóan vannak állások melyeket újra meg újra meghirdetnek, ”reaktualizálnak” (magyarul is jól érthető, igen romános kifejezéssel), az oldal megjeleníti nekünk hogy eddig hányan jelentkeztek rá, két hónap alatt 1600-an!

Elhiszem hogy én béna voltam ahhoz hogy engem válasszanak, de ezerhatszáz emberből nem tudott magának választani a cég egy alkalmazottat? Tényleg ennyi nyomorék lődörög Erdély legnagyobb városában?  Mindenféle okoskodó fórumokon siralmak özöneit lehet olvasni a legkülönbözőbb szakmájú kiábrándult munkakeresőktől. Sok-sok álláshirdetésnél elolvasnám a cég profilját és ott azt írja: “bizalmas”. Milyen cég az amelyik nem ad magáról semmiféle információt? Amelyik úgy hív el engem interjúra hogy semmiféle esélyt nem ad nekem arra hogy felkészüljek hogy normálisabban tudjam magamat prezentálni a beszélgetésen? Elmentem sok helyre interjúkra, (tisztelet a kivételnek) felkészületlen, gőgös, modortalan főnökökkel volt dolgom, kulcsfontosságú pozíciókban, hatalmas fizetésekért osztják az eszet náluk iskolázottabb, szerény értelmiségieknek. Akárhány álláshirdetést nézek meg az összes azt hírdeti, a fizetés összege: “bizalmas”, a fejlett, normális országokban nem csak hogy kiírják az álláshirdetés alá hogy milyen fizetésre számíthatsz, még alkudozni is lehet a fizetésre, kérhetsz többet mint amennyit ajánlanak, Romániában az áhított állásban a fizetésed összege: bizalmas! Miféle HR-es cégek vannak ebben az országban, miféle cégek, főnökök és munkaerőpiac? 

2012 decemberben eljött Romániába a VilágVége, szétnézett s látá hogy itt már járt, így továbbállt.  Michael Moore filmkészítővel tartok: Capitalism is evil!  Sikeres munkakeresést kívánok minden tisztességes embernek!