Embertelen körülmények között dolgozunk

A folyamatos stressz a gyárban poszthoz szeretnék hozzászólni és a kommentelőkhöz, akik szerint a 11 óra pihenés két műszak között az MT és a józan ész szerint is elegendő. A nyáron lesz ötödik éve, hogy hasonló helyen dolgozom. A szerződésem két havonta van hosszabbítva, és mint a messiást, úgy vártuk az ötödik év lejáratát, mert vagy szélnek eresztenek minket, vagy végre felvesznek határozatlan időre. Csak közben a mi agyoniskolázott vezetőink elmentek a teszkóba, és leültek reggelizni a teszkós vezérrel, ahol megszületett az új MT, ennek következtében az öt év letelte után is alkalmazhatnak ebben a két hónapos bizonytalanságban.

cancer-sad-woman.jpg
 
Ennyit a biztonságról.

Hozzáteszem, hogy a 64.000 forintos fizetésből az ember nem akar és nem is tudna milliós lakáshitelt felvenni, havonta félretenni sem, de még Cetelemes hitelt sem kap egy olcsó 60.000 forintos hűtőre, mert a szerződése határozott!

Ami a körülményeket illeti. A kezünkben lévő ízületek egy 60 éves emberének felelnek meg, az olcsó, 40-50 éves székeken a hátunk, derekunk fáj, és meggörbült, télen a fűtőtestek pedig a dekoráció elemét képezik. Nem, nem lehet gyufafej nagyságú szegecseket kesztyűben megfogni, Vastag pufi dzsekiben ládákat cipelni.
A munkahely a város szélén van, és a munkaidő után 5 órán keresztül lakott területre bejutni nem lehet csak gyalog.
A túlórákat nem bejelentik, és lehet rá jelentkezni, hanem rád néznek, és közlik, hogy telefonálj haza, mert ma késő este vacsorázol csak. Persze lehet nemet mondani, és jó szélesre tárják az ajtót.

Szabadság? Ugyan kérem! Évente kétszer áll le a cég. Augusztusban 10 napra és karácsonykor 10 napra. Csak annyi szabit lehet kivenni, ami ezután a 20 nap után marad. Az mennyi is?

Bár felvesznek kisgyerekes anyukákat, de azok jószerivel egy hónap után feladják. Nem is csoda. Én gyerek nélkül hazamegyek és két órán keresztül csak vegetálok.

Ami a fizetést illeti. Munkaidő keretben vagyunk, vagyis a túlórákat 3-4 havonta fizetik csak ki, de előtte megpróbálják ráerőszakolni, hogy inkább szabadságban csúsztasd le, amit aztán nem adnak ki. Így dolgoztam én tavaly a cégnek teljesen ingyen a szabadidőmben. Ismét lehet háborogni, az ajtó tágra nyílik.

28 éves vagyok. Szeretnénk már gyermeket a férjemmel, de kevés az esélyem a gyedre. Ezzel a kéthavi hosszabbítással csak azt érném el, hogy nem hosszabbítanák meg. Egy kismama megpróbált végig dolgozni, mondván ne vesszen el az ideje, de 7 hónapos terhesen télen olyan kismedence gyulladást kapott, hogy az utolsó két hónapot kórházban töltötte. Természetesen a teszkóban erre is születhetett megoldás, mert a munkáltató pofátlan módon letagadta, hogy tudott  terhességről, így minden joga megvolt az elbocsájtásra.
Ami pedig feltette az íre a pontot nálam, az egy két héttel ezelőtt történet. Tragikus.
A céghez nem vihetünk be telefont, így a kolléganőm már eleve azt írta be az ellenőrzőjébe a lányának, hogy napközben a cég vonalán érik el. Ez a HR-es irodájában csörög. A kisasszony egy teásbögrével a kezében leballagott a csarnokba, odaszólt a mellettem ülőnek, hogy a kórházból hívtak, valami baj van a lányoddal, a szünetben gyere fel az irodába és telefonálhatsz. ( még másfél óra volt a következő szünetig)  Nem teketóriázott, (nem hagyhatjuk el a helyünket) felállt, és elviharzott. Csoportvezetőm azonnal jött a füzettel, és szorgalmasan körmölt, én meg a sajátom mellett átvettem az ő helyét is, és a jobb oldalon lévő is bekapcsolódott, mert annyira gyors a szalag, hogy a saját műveletünkre is alig jut idő.
Munka után az öltözőben a következő sms fogadott.
" Enci meghalt!! Azt mondják szívleállás. Szólj, hogy a héten nem megyek."
Visszamentem a csarnokba, szóltam a csoportvezetőmnek, de nem mondtam el a teljes történetet, csak azt, hogy baj van a lányával, és a héten nem jön. Kérdezte, hogy táppénz? Mondtam, hogy nem tudom, holnap reggelre kiderítem.
Munka után a kolléganőmhöz mentem, Még szegény fel sem fogta, hát még az ügyintézés áradat. Mondtam neki, hogy szóltam, és hogy menjen el táppénzre, mert nincs szabija, a fizetetlen szabi pedig nálunk állam ellenes bűncselekmény. A háziorvosa már nem rendelt.
Másnap reggel bementem, és mondtam a HR-es nőnek, hogy mi a helyzet, jár ilyenkor 3 nap ha jól tudom. Arra írják be ha nincs szabija.  Előrehajolt, két kézzel belekapaszkodott a filteres teásbögrébe és azt mondta hozza be a halottit.
A halotti bizonyítvány kiállítása morbid módon attól függ, hány holttest vár boncolásra. Apunál már másnap kiadták, de van ismerős akinek csak 3 nap múlva.
Nem ragozom tovább a történetet, igazolatlan távollét miatt kirúgták.

Mégis mit lehet ilyenkor tenni? Hiszen az MT szerint a munkáltató jogosan járt el minden esetben. Üzenni nem lehet, hogy nem megyek, kirúghatnak terhesen határozott szerződéssel stb...
Azt mondják ami nem öl meg, az megerősít. Én ezt nem így érzem. Csont sovány vagyok, fáj mindenem és a városban esélyem sincs más munkahelyre. A férjemnek itt van fix állása, a költözés esélytelen. Nem akarunk külföldre menni, de én így további 35 évet nem vagyok képes ledolgozni!

Ha legalább fűtés lenne, és normális szék, némi tolerancia az ember leszarná a fizetés alacsonyságát. De így???


Köszönöm a lehetőséget.