Tisztelt Erynnis!

Köztisztviselőként dolgozom egy állami intézményben immáron öt éve. Történetemhez elengedhetetlen tudni azt a tényt, hogy tavalyi év folyamán elvégeztem a cégnél egy belső továbbképzést továbbképzési szerződéssel, melyben vállalom, hogy két évig lemondással nem szüntetem meg jogviszonyomat, illetőleg a munkáltató által felkínált új helyet az így keletkező új szakmámban elfogadom.

Közvetlen főnökömmel tavaly ősszel kezdődtek a problémák, valamiért pikkelni kezdett rám, és közölte velem, hogy el akar küldeni. Teljesen mindegy, miért nem szimpatizál velem, illetőleg még én is találgatok, mert lelkiismeretesen, jól végzem a dolgokat, olykor apróbb hibák biztos nálam is előfordulnak, én sem vagyok tévedhetetlen, de összességében egy jó és megbízható munkaerőként funkcionálok. Tény, hogy október környékén közölte, nem kíván velem dolgozni, de nem született írásbeli felmondás, és később sem. A munkáltatói jogkör gyakorlóját kerestem fel (aki nem ő), és felvázoltam, hogy ez a helyzet áll fenn, de én mindenképpen szeretnék tovább dolgozni a közigazgatásban, legfeljebb helyezzenek el máshová a szervezeten belül. Kérte, hogy küldjek neki önéletrajzot, és majd még beszélünk. Ez volt akkor ősszel, azóta sem válaszolt semmit, másik helyet sem biztosított sehol nekem. Annyit közölt, hogy a főnököm hiába akar kirúgni, a tanulmányi szerződés mellett ez nem olyan egyszerű. Mivel a kirúgásom azóta sem történt meg, gyanítom, hogy hiába akart, nem tudott jogszerűen eltávolítani, hiszen a munkámban sem talált olyan hibát azóta sem, ami erre okot adott volna, személyes unszimpátiája pedig jogilag nehezen állná meg a helyét.

Viszont azóta sem száll le rólam, lépten-nyomon belémrúg. Normális, udvarias, szorgalmas, segítőkész vagyok annak ellenére, hogy ebben a mobbingolt légkörben eredendően nehéz lenne bárkinek motivált maradni. Rendszeresen megaláz, ordít velem és kirúgással fenyeget.

Teljesen látszik rajta, hogy ő kirúgna, ha módjában állna, csak erről nem dönthet egyedül, erre alapos indok kell, és a munkáltatói jogkör tehetné meg. Az év eleji teljesítményértékeléskor nagyon lehervasztó értékelést adott, hozzátéve, hogy legszívesebben alkalmatlannak minősítene, de azért azt nem akarja, hanem ennyit és ennyit ad, rögzítsem be a TÉR programba, majd írjam alá. Ez kvázi burkolt fenyegetés volt arra nézve, hogy észrevételt ne is tegyek az inkorrekt értékelés ellen, mert akkor megteheti azt is, hogy elégtelent ad, és fel lehet menteni a munkavégzés alól.

De ezen még felülkerekedtem, gondoltam, megvárom majd a féléves értékelést, de ha akkor is ugyanilyen eredményű értékelést ad, azt nem hagyom majd szó nélkül. Elkezdtem figyelni a saját munkavégzésemet, hogy mindent tökéletesen csinálok-e, egyébként is hajlamos vagyok önvizsgálatot tartani, amikor kritika ér, és még az olyan negatív kritikánál is magamban keresem a hibát, amit puszta rosszindulatból kaptam. De nem látok egetrengető hibákat a munkámban, minden hatékonyan, gyorsan el van intézve, az ügyfelek elégedettek, a kollégákkal is jó a kapcsolat, bárkit kérdeznének, azt mondaná, hogy egy jó dolgozó vagyok. Talán még ő is tudja ezt, de tény, hogy nem vagyok neki szimpatikus, és el akar távolítani.

A probléma ott jön be, hogy mivel jogilag perpillanat nincs erre módja, próbál elvadászni a cégtől, hogy önként menjek el. Az idegeim pedig már kezdik felmondani a szolgálatot, kaptam egy vírusfertőzést két hete, de egyből ráment az idegeimre, egyelőre vitaminokat szedek rá, de érzem, hogy ebből az alattomosan burjánzó munkahelyi stresszből adódik, és félek, hogy megbetegít majd.

Nézegetem az állásokat, az világos, hogy érdemes lenne inkább önként elmennem, de akkor meg vissza kell fizetnem a képzés díját néhány napon belül egy összegben, és nem mondhatni, hogy dúskálhatok az álláslehetőségek közt, másrészt nincs tartalékom sem a tanfolyam kifizetésére.

A kérdésem az az lenne, hogy kérhetem-e úgy a közös megegyezést, hogyha arra hivatkozom, hogy a további munkavégzést ellehetetleníti a főnököm viselkedése, mert emberi méltóságomban megaláz (trehány disznónak is titulál a kolléga füle hallatára, és ordított velem, de nem jogosan, viszont nem hallgatott meg, amikor meg akartam védeni magamat - de ez csak egy sztori a sok közül).

Bár a szerződésemben a lemondás az a kategória, amire a pénzvisszafizetés vonatkozik, de ha a közös megegyezésbe nem egyezik bele a munkáltató, akkor már csak lemondással tudok távozni.

Magyarán: hogyan számoljak le úgy, hogy legalább ne kelljen közel kétszázezret visszafizetnem a kötelezettségszegésemért, miközben a munkáltató az övét nem teljesítette, egy éven belül nem ajánlotta fel a szóban forgó állást, amire a szerződés vonatkozott, holott megtehette volna, az önéletrajzom benyújtása után interjún is voltam, de nem kaptam sem pozitív, sem negatív visszajelzést, a hallgatásból kellett tudomásul vennem, hogy velem nem számolnak. Így maradtam a jelenlegi munkakörömben, ahol a közvetlen főnök megkeseríti minden napomat, és gyomorideggel járok be.

Válaszát előre is megköszönöm, remélem, nagyjából érthetően fel tudtam vázolni a helyzetet. Elnézést a hosszú hangvételű levélért.

Köszönettel: Adrienn

Kedves Levélíró!

Először is kezdjen el bizonyítékokat gyűjteni a mobbingra, ha eddig még nem tette volna meg: itt szóba jöhet bármi, emailek, levelek, hangfelvétel, video-felvétel, tanúk, stb. 

Ami a tanulmányi szerződését illeti: biztos választ akkor tudnék adni, ha látnám magát a szerződést, de ugyebár ez egy kétoldalú megállapodás, ahol Ön teljesítette, amit vállalt (elvégezte a tanfolyamot, jelentkezett másik pozícióra, stb.), a munkáltató viszont nem teljesítette az általa vállaltakat. Ez a munkaviszonyt ugyan nem szünteti meg, a tanulmányi szerződésnél viszont egy bíróság előtt alappal lehet arra hivatkozni, hogy nem Ön volt az, aki nem teljesítette az abban vállaltakat. 

Üdvözlettel: 

Erynnis

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.