Az alkalmazottam a legádázabb ellenségem
A honi KKV, ill mikro cég tulajok -tisztelet a sajnos kevéske kivételnek- nem arról híresek, hogy róluk lehetne megmintázni a korrektség szobrát! Mégha van is pontos, minden részletre kiterjedő munkaszerződés, fullos melós ruha, bakancs, védő cuccok, nos akkor is permanensen fennálló probléma a munkaidő ú.n. flexiblis vége, azaz hiába szerepel napi 8 óra és 5 napos munkahét, a valóság köszönő viszonyban nincs ezekkel a számokkal. Legutóbbi melóhelyemen velem is előfordult, hogy a munkahét nem 5 napos volt és 8 órákat annyiszor dolgoztam azalatt a kb. fél év alatt, amit volt szerencsém ott tölteni, hogy annak megszámolásához 1 kezem is elég, tehát 5-nél kevesebb 8 órás munkanapom volt. S mert villanyszerelés, pontosabban világításszerelés volt a fő tenni valónk, ezért meglehetősen veszélyes játék volt
Éjfélkor turkálni egy áram alatt lévő mezős elosztószekrényben, mindezt egy megvilágítás nélküli helyiségben! Szóval, azt gondolom, hogy végre ideje lenne hazánk Bt, KFT tulajdonosainak egy hangyafasznyit változtatni az "alkalmazottam a legádázabb ellenségem, s mint ilyen tűzzel-vassal pusztítandó" című hozzáállásukon.
Inkább a munkatársam, társ a munkában, egyenrangú partner, akire mindig számíthatok abban, hogy az ő általa képviselt tudással, szorgalommal, hozzáállással adja azt a pluszt, mely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a cég elvégezze azt a melót, amit én, mint cégvezető szereztem, s annak profitjából csak abban az esetben részesülhetünk mindnyájan, ha ő jól érzi magát és hosszabb távon is számíthatok rá.
Hiszen amennyiben nem érzi jól magát, akkor elhúzhat máshová, esetleg "disszidálhat" és akkor én hiába vagyok olyan májer csávó, hogy faszányosabbnál faszányosabb melókat akasztok le, ha nincs,aki azt korrekt módon elvégzi, akkor csak pislákolhatok, mint a (még) élő halacska a hálószatyorban.
HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!
