Tisztelt munkahelyi terror.

Évek óta olvasója vagyok a blognak, de nem gondoltam, hogy egyszer majd én is fogok ide írni. Aztán beütött majd egy éve krach és olyan magas szintű megalázásban volt részem amit még a leghalálosabb ellenségemnek sem kívánok.

Most 1 év után jött el az idő, hogy egyáltalán indulattól remegő kézzel bár, de tudok írni a történtekről.

Egy termelő vállat gazdasági osztályán dolgoztam már jó pár éve a munka nem volt túl jó, de azért normálisan meg lehetett belőle élni ami Magyarországon sajnos nagy szó.

A munkatársak kompetenciáját szerintem hagyjuk is a lényeg az, hogy nekem kellet vinni az egész gazdasági osztályt. Teljesen jogosan vártam el tehát, hogy idővel a hivatalosan is megkapjam ennek a kócerájnak a vezetését.

Aztán mikor az előző főnök nyugdíjba ment jött a hideg leves a kinevezést nemén kaptam meg hanem hazahívtak Angliából egy ott az apuci pénzén neves egyetemen végzett, de csak egy multinál pár év tapasztalattal rendelkező ficsúrt.

Persze mondanom sem kell, hogy a piperkőc modorának hála az összes irodai liba rögtön oda volt érte pedig ez az a fajta akinek csak alibiből kell barátnő.

Persze én a magam visszafogott módján mindent megtettem, hogy kitúrjam, de sajnos az ismeretségének hála nyélbe tudott ütni egy elég nagy üzletet azóta a tulajdonosi körben ő lett a sztár sajnos és be lett betonozva.

Ennyi felvezetés után jöjjön a lényeg:

Céges karácsony volt ahol én az „életem párjával” jelentem meg. Tartott a buli az ital még a légkört is elviselhetővé tette mikor a főnök megkért, hogy hozzak már be a raktárból egy karton sört amit én kelletlenül megtettem.

Erre életem párja mindenki előtt hangosan elkezdett élcelődni, hogy én bezzeg itt kis nyuszi vagyok otthon meg a kanapéról nem bírok felkelni. Természetesen erre én számon kértem az asszonyt azért, hogy mer így megalázni a munkatársak előtt, erre ő bedobta a hisztit és bőgve elszaladt.

Ekkor a főnököm a magánéletemmel kapcsolatban olyan minősíthetetlen hangnemben oktatott ki, amit ember nem engedhet meg az embertársának majd mintha köze lenne az én magánéletemhez elszaladt a r….. után akinek volt arca az ő vállán szipegve visszajönni.

Mondanom sem kell az eset után pária voltam a munkahelyen azért mikor meg kellet csinálni dolgokat jöttek hozzám a panaszokkal.

Teltek ezután a hónapok a főnökömnek egyre idegesítőbb lett a vigyor az arcán, terjedt a pletyka is irodában, hogy biztos van valakije, ekkor még nevettem is hogy biztos talált valakit a kék osztrigában, de aztán azt vettem észre, hogyha én megjelentem mindenki mosolygott és sugdolózott.

Erre otthon is egyre rosszabb lett a helyzet a feleségem sokszor elhanyagolta a házi munkát és a főzést helyette fodrászhoz, kozmetikushoz járt fogalmam sem volt még akkor miből, mert én nem adtam rá neki pénzt a bevásárlást is mindig én intéztem a háztartásunkban én voltam a kereső a aki a vagyont kezelte ő pedig a házimunkát végezte, de birka voltam nem gyanakodtam.

Aztán a kis ….. a háztartási kötelességét sem volt hajlandó egy idő után teljesíteni, nemsokára persze elgurult nálam a cérna és számon kértem ezt tőle, erre előadta, hogy már undorodik tőlem és van neki valaki más aki megérti, erre akkor elgurult az agyam és megütöttem amit utána megbántam, de ma már lehet köpködni, de kicsit sem bánok. Erre ő elviharzott gondoltam az anyjához nem tulajdonítottam neki jelentőséget mindig visszajött.

Aztán holnap munka és hív a főnök meetingre.

Belépek az irodába és ott áll az íróasztal mögött az „életem párja” erre a stricije habzó szájjal mondja, hogy örüljek, hogy nem jelent fel családon belüli erőszakért, ja és ők együtt vannak, csak nem tudták, hogy mondják ezt el nekem.

Lefagytam a hálátlan féreg erre mondta, hogy ő már nem bír velem dolgozni tovább állítólag több panasz jött a kollégáktól, hogy zaklatom őket ezért azonnali hatállyal fegyelmivel szerződést bontanak velem, közölte ha emiatt a munkaügyi bíróságra fordulok, akkor nem érdekli a volt feleségem kérése megteszi a feljelentést testi sértésért.

Hát így intézett el a volt feleségem és a főnököm akik azóta már házasok előre kifundált aljas módon.

Hiába a sok tapasztalat és tudás azóta a HR-es pitsák elintézik, hogy az első körnél egy interjún se juthassak tovább, mintha le volna adva a drót az életem romokban nem tudom mit tegyek.

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!