Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt blog!

Nemrég olvastam önöknél, hogy az idősebb korosztály helyzete szinte reménytelen, ha álláskeresésről van szó. Sajnos minden szavával egyet kell, hogy értsek. Diplomával, nyelvtudással, 25+ év tapasztalattal sem lehet egyik napról másikra elhelyezkedni. Tudom, mert ebben a cipőben járok. Egészen addig fel sem merült bennem, hogy munkanélkülivé válhatok, ameddig a rendkívül stabilnak tűnő munkahelyem egyik napról a másikra meg nem adta magát. Elküldtek szinte mindenkit, az alkalmazottak 5 % maradt, így próbálják túlélni a jelenlegi helyzetet. Nem volt előjele, a cég sikeresnek tűnt, aztán robbant a bomba. Azóta keresgélek, ennek már jó bő fél éve.

Eleinte még annyi visszajelzést sem kaptam az önéletrajzokra, hogy legalább 1-1 interjú erejéig visszahívtak volna. Semmi. Aztán, amikor konkrét életkor nélkül küldtem el a jelentkezésemet, legalább néhány helyről visszajeleztek és behívtak. Majd a beszélgetések, tesztek után szépen leráztak, vagy avval kecsegtettek, hogy természetesen mindenféleképpen értesítenek a döntésről. Természetesen üres ígéretekről volt szó, egyetlen helyről jött egy e-mail, a szokásos automatikus szöveggel, „Sajnos nem önre esett a választás”. Legalább ennyire vették a fáradtságot, a legtöbb helyen még ennyire sem képesek.

A szakmámban próbálkoztam elsődlegesen, de ott, a tapasztalataim és eddigi eredményeim ellenére mindig alulmaradtam a fiatalokkal szemben. Inkább a kevésbé kiforrott tudás és kompetencia kerül előtérbe, hiszen őket nem is kell megfizetni még olyan mértékben, mint engem kellene. Amikor azonban más területek felé is nyitottam, azt kellett észre vennem, azért nem kellek, mert azokon a helyeken túlképzettnek számítok. Igazi csapda, mert valahol mindenképpen megtorpan az ember, vagy így, vagy úgy.

Vállalkozni nem akarok, lehetőségem sincs rá nagyon. Külföldön talán még megtalálhatnám a számításaimat, ugyanakkor ennek családi akadályai vannak, nehéz és egyelőre áthidalhatatlannak tűnő akadályok. Ugyanakkor adtam magamnak még 3 hónap türelmi időt és ha a  végén ugyanott toporgok egy helyben, mint jelenleg, mindenképpen ezt az irányvonalat fogom követni. Lenne is ajánlat, amely számomra is elfogadható, de elsődlegesen itthon szeretnék maradni. Viszont, ha a munkáltatók, a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzet marad a mostani szinten, végül rákényszerítenek, hogy elhagyjam az országot. És ha az ember ennyi idősen nekivág, akkor már nem is tér vissza soha. Meglátjuk, szorgalmasan bújom a hirdetéseket, küldözgetem a motivációs leveleket és önéletrajzokat, és azért titkon még bízom benne, hogy a 3 hónap alatt valami történni fog. Ha pedig mégsem, isten veled Magyarország!

T.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!