Gyűlöl a főnököm

Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

Miután én is a munkahelyi terror áldozata lettem, elkezdtem kutatni a témában, így találtam erre a blogra. Sokáig azt gondoltam, hogy ez kizárólag az én szoc. problémám, de döbbenten tapasztalom, hogy milyen széles társadalmi réteget érintő jelenség. Folyamatosan újabb, és régebbi résztvevők kerülnek ebbe a helyzetbe, és átmeneti, vagy maradandó sérüléseket elszen- vedve folytatják útjukat, amelyet úgy nevezünk, hogy ÉLET! Véleményem szerint kellene egy egy párttól és munkáltatótól független szervezet, amely az ilyen esetekre szakosodva végez-hetné békítő, támogató munkáját. Én már több, mint 30 éve a közszférában dolgozom, különböző munkahelyeken. Egy esetben a váltás létszámleépítés miatt történt, a többi esetben anyagi okok miatt változtattam.

Összességében Kb. másfél éve kell szembenéznem a munkahelyi pszicho terror különböző formáival, kisebb nagyobb megszakításokkal. Eddig kezelni tudtam a helyzetet, de a jelenlegi időszak nagyon kemény, vagy már belefáradtam, nem is tudom. A főnököm zaklat, egy ideje folyamatosan, okkal és ok nélkül egyaránt. Úgy érzem, az irántam való gyűlölet, és utálat már a rögeszméjévé vált, és az a célja, hogy tönkretegye az életemet! Hogy miért, azt jó lenne tudni, hiszen soha nem ártottam neki, és se rosszabb se jobb nem vagyok a munkatársaimnál. Fontos információkat, változásokat akkor közöl a kollégáimmal, ha nem vagyok ott, így vagy megtudom én is vagy nem. De ha nem, akkor hibázhatok, mint ahogy már elő is fordult, de a jogos kritikát el kell viselnem, és így is tettem. Előfordult sokszor hogy mások helyett írtam meg leveleket. Ha tudták, hogy én írtam, kritizálták, és kijavíttatták, és ha nem tudták, elfogadták.

mobbing_fejlec.jpg

Az utóbbi időben kizárólag csak az én munkámat ellenőrzi, és javítja ki a főnököm, a többiekét nem. Minden egyes hibámért keményen beszól, kioktat, és gunyolódik Sajnos, több olyan eset is előfordult hogy a jót javította ki,amelyet nem kellett volna, csak azért, hogy minél több hibám legyen.(Ez ellenőrizhető is.) Amikor szóvá tettem, láthatóan zavarba jött, és azt felelte, azért csináljam másképp mert még belezavarodok. Pár hete fel vett velem szemben egy üvöltöző agresszív stílust, nem tudott hozzám szólni normális elfogadható hangnemben. A munkánk olyan, melynek során kommunikálnunk kellene egymással, de már féltem hozzászólni. Egy ideje kizárólag csak az én munkámat ellenőrzi, és javítja, a többiekét nem. Minden egyes hibámért gúnyosan beszól, és kioktat. Ezeket a hibákat mások is elkövették és elkövetik, fontos az ellenőrzés, és a javítása. A többiek nem kapnak érte. Egyik esetben diszlexiásnak titulált,hogy minél jobban megbántson, és kikészüljek. A cél valamilyen okból az, az, hogy én magam lépjek ki, ne ők küldjenek el.

Az üvöltözés egy rövid ideje abbamaradt, de az agresszió nem. Mindannyian egy közös irodában dolgozunk. A telefonjaimat, az ügyfelekkel való kommunikációmat folyamatosan figyeli, hallgatja, sokszor rosszul hallja, és mindenbe beleköt, amit mondok, vagy csinálok. A kollégáimat lassan mind ellenem fordítja. Én már nem tudom, hogyan tovább, vagy lesz-e tovább. A hétvégén 3 kg-al kevesebb lettem, rám tört egy hosszabb ideig tartó hányinger, remegés, és fejfájás. Próbáltam már elmenekülni többször is, de nem találtam másik munkahelyet eddig. 58 éves vagyok, közel a nők 40 év utáni nyugdíjlehetőségéhez. Két helyen ezt nyiltan meg is mondták, hogy ezért nem alkalmaznak, hosszabb távra terveznek, ami érthető is. Egyedülálló vagyok, fönt kell tartanom a lakásomat, kölcsönt kell fizetnem és nem számíthatok senkire. Ha elmegyek táppénzre, könnyen elküldhetnek azzal, hogy nem számíthatnak a munkámra. Az egyetlen megélhetési lehetőségem a munkabérem.

Nem látok kiutat ebből az egészből. Nem tudom, hogy meddig leszek képes elviselni a jelenlegi helyzetet, és ebben a korban lehet e még másik állást találni, hiszen eddig csak elutasítottak, ami fiatalabb korban nem sokszor fordult elő. Csak annyit tudok, hogyha nem lesz munkahelyem, az éltemnek is vége.

Tisztelettel: Egy 58 éves

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre