Tisztelt Mt!

Nemrég olvastam az oldalukon, hogy egy középkorú hölgy milyen reménytelem helyzetbe került, miután elveszítette az állásást. Természetesen teljes mértékben megértem a levélírót, egész biztos nem könnyű továbblépni és elhelyezkedni, de nekem úgy tűnt a soraiból, hogy úgy gondolja, csak az ő korosztálya szenved hasonló problémáktól. Ez pedig igen nagy tévedés. Én még messze vagyok attól, hogy középkorúnak mondjam magam, jelenleg húszas éveim közepén járok. Németül anyanyelvi szinten beszélek, 14 éves koromig Ausztriában éltem, majd a gimnáziumot és az egyetemet itthon végeztem el. Tehát összegezve fiatal diplomás vagyok, felsőfokú nyelvvizsgám van és bármennyire is szürreális, én sem találok munkát immár 4 és fél hónapja. 2 évet húztam le az előző munkahelyemen pályakezdőként, de sikerült konfrontálódnom a főnökömmel és elköszöntek tőlem. Nem mondom, hogy nem voltam felelős én is a kialakult helyzetért, lobbanékony természetem és igazságérzetem nem engedte szó nélkül tűrni, hogy mondvacsinált problémák miatt folyamatosan támadjanak. Visszaszóltam és ez lett a vége. Tanultam belőle, de ez nem változtat a jelenlegi helyzeten, mégpedig azon, hogy álláskereső lettem és egyelőre nincs munkám.

Mindenfelé olvasom, hogy jó CV kell egy interjúhoz, meg ilyen-olyan hozzáállás, önbizalom, etc... A karrier tanácsadáshoz lassan úgy érzem már mindenki remekül ért. Nos, az én önéletrajzom szép is, jó is, megfelelő a hozzáállásom, mégsem kapkodnak utánam a cégek. Ahonnan eddig visszahívtak, kivétel nélkül a koromat hozták fel, mint gátoló tényezőt és a kevés munkatapasztalatomat. Hoppácska! Hát honnan a fityfenéből is volna több tapasztalatom, amikor az egyetemről kikerülve egyből munkába álltam és csak a tárgyi év elején kerültem ki a munka világából? Nem megy a fejembe, hogy valójában a munkáltatók, de még inkább élet és halál urai, a tisztelt HR-es szakemberek (főként nálam fiatalabb hölgyemények) miként várhatják el tőlem és a hozzám hasonló társaimtól, hogy ennyi idősen már 5-10 év munkatapasztalattal rendelkezzünk. Tán nem tudnak számolni? Netán úgy gondolják, hogy már 15-16 évesen dolgoznunk kellett volna a szakmánkban és mellette párhuzamosan végezni a tanulmányainkat? Mert másként egyszerűen képtelenség, hogy meglegyen a számukra ideális rutin.

A napjaim elég egyhangúan telnek. Keresek, keresek és természetesen keresek. Mindenhova feltöltöttem az önéletrajzomat, ahova lehetett, telefonálok, email-ezek és közben minden alkalmi munkalehetőséget elvállalok, legyen szó szórólapozásról, sitt hordásról, bármiről. És én még szerencsésnek is mondhatom magamat, mert vannak szüleim, akik segítenek. De mit kezdjen az, aki ebben a cipőben sántikál, de segítsége nincsen, csak magára számíthat? Néha úgy érzem, az idősebb korosztályok haragszanak rám/ránk, amiért mi fiatalok vagyunk, pedig ez csak egy állapot és nekünk is meg van a magunk keresztje. Nekünk sem dobálják a jobbnál jobb állásokat, pedig mi sem szeretnénk mást, mint tisztességesen dolgozni és megélni a keresetünkből (hahaha). Családot szeretnénk, egzisztenciát, békét és nyugalmat. De nekünk már a saját lakás is csak egy olyan álom, amelyből szinte egész biztosan nem lesz semmi, csak ha a szülők és nagyszülők már nem lesznek velünk, önerőből mindez megvalósíthatatlan.

Az egyetlen kiútnak a külföldi szerencsepróbálás látszik, pedig Isten látja lelkem, nem szívesen mennék el itthonról. Szeretek itt élni, itt a családom, a barátok, ide köt minden, de nem látok más lehetőséget már. Szóval csak annyit szerettem volna kihozni a mondókámból, hogy nem kéne minket fiatalokat úgy beállítani, hogy mi vagyunk a szerencse fiai és lányai és nem kellene ránk haragudni, a mi helyzetünk sem rózsás.

Üdv és pacsi:

G

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Sajnos azzal a problémával fordulok most önökhöz , hogy a segítségüket kérjem nem tudom van e értelme de nem tudom hová fordulhatnék! Én és két társam legálisan szerződéssel dolgoztunk egy német cégnél bejelentve ( szerződés nálunk van ) viszont mindenfelé dolgoztunk a világon legutóbb Franciaországban. Sajnos közben a cégről olyan információk juttak el hozzánk és maga a cég is olyan feltételeket kötött ki amit már nem tudtunk vállalni, ezért próbaidő alatt ( 6 hónap ) ott hagytunk április 17-én.

Sajnálatos módon azóta sem telefonon , sem emailben nem lehet a céget elérni mikor talan a titkárságon felveszik akkor le is teszik azonnal, kaptunk egy bérszámpapírt mi szerint a még x összeg fizetés jár nekünk de mind a mai napig ez nem történt meg! Mennénk másik munkahelyre de sajnos addig nem tudunk mig ez le nem zárul, ráadásul a cég fizette a szállásunk +kaja de ezt én előlegeztem meg a csapatnak saját pénzből és azt sem fizetik ki!

Kérem a segítségüket, hová fordulhatok + elérhetőséget is ( olyat ami él is ) munkaügyi felügyelőség stb... Magyar hölgy delegált minket ki cégnél alkalmazott és először még az volt , hogy ő a mi könyvelőnk, aztán már ő semmit sem tud és ne fenyegetőzzek mert ugy sem tudok mit tenni még én ütöm meg a bokám! De könyörgöm szerződéssel, legálisan voltunk mi kell még ettől több? Mellesleg már 3-4 éve kint vagyunk, nem ennél a cégnél de EU-n belül sosem volt gond csak itt!

www.dg-ims.de ez a weboldala a cégnek de itt semmi sem él sem a kontakt semmi! Elnézést a fogalmazásomért de már azt sem tudom mit tegyek, hová forduljak összevagyok zavarodva! Kérem önöket mihamarabb legyenek szívesek segíteni vagy valahogyan felvenni velem a kapcsolatot!

Köszönöm! Krisztián

Kedves Levélíró!

Van lehetőség ún. európai fizetési meghagyás útján érvényesíteni a követelésüket, a gyakorlati tapasztalatom ezekben az ügyekben, hogy innen Magyarországról nagyon nehéz egy külföldi céget végrehajtani és maga a folyamat is igen hosszadalmas és nehézkes. Ezért én azt javasolnám, hogy egy németországi ügyvédi irodával, illetve német behajtásra szakosodott ügyvéddel, jogásszal, vagy közjegyzővel vegyék föl a kapcsolatot az eredményes behajtás/ügyintézés érdekében. Valószínűleg a díjazás/költségek szempontjából is jobban megéri így eljárni.  

Üdvözlettel:   Erynnis

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.

Sziasztok!

Most találtam rá erre az oldalra és szeretnék segítséget kérni, ha lehet, mert sajnos fél éve pokol az életem a munkahelyemen és már csak pár hetem van hátra itt, de szeretnék valamit tenni. Ez az első munkahelyem a diákmunkákat leszámítva, nemrég múltam 21 éves. A középiskola után bejutottam az egyik egyetemre, de sajnos félbe kellett szakítani a tanulmányaimat, mert komoly családi problémáim alakultak ki otthon. Édesanyámnál súlyos betegség alakult ki, nekem kell őt ápolnom és egyedüli pénzkereső és családfenntartó lettem, édesapám sajnos elhagyott minket, amikor még kicsi voltam, azóta pedig teljesen eltűnt.

Érettségivel sajnos nem nagyon tudtam válogatni az álláslehetőségek közül, így az első helyre, ahova sikerült bejutnom ott maradtam. Egy kis cégről van szó, irodai munkát ajánlottak. Igyekeztem nagyon hajtani és mindenkinek megfelelni, úgy érzem jól és tisztességesen végeztem a munkámat. Nem dolgozunk sokan az irodában, de mindenkivel megtaláltam a hangot. Sajnos a főnököm valószínűleg félreérthette azt, hogy mindig kedves és visszafogott voltam, mert nagyon rövid idő után elkezdett rám nyomulni. Pedig egy családos, 3 gyerekes férfiról van szó, aki látszólag teljesen idilli családi életet él.

Már az első olyan próbálkozásánál, amikor világossá vált előttem mit szeretne megpróbáltam beszélni vele, hogy nem szeretnék tőle semmit, de csak mosolygott és azt mondta, majd idővel meggondolom magam és ő amúgy is megkapja, amit akar. Hónapokig folyamatosan hívogatott mindenféle közös, munkaidőn túli programokra, de mindig visszautasítottam. A munkahelyen persze visszafogta magát, de emaileket írogatott, sőt, telefonon hívogatott. Próbáltam újra és újra tisztázni vele, hogy csak munkakapcsolat lehet közöttünk, de továbbra sem érdekelte. Végül egy hónappal ezelőtt, amikor már teljesen magam alatt voltam az otthoni nehézségek és a főnököm állandó zaklatása miatt, kifakadtam és amikor felhívott, elküldtem a francba. Arra számítottam, hogy ki fog rúgni egyből, de már ez sem érdekelt.

Másnap behívott magához beszélni és megmondta, hogy vagy elmegyek vele júniusban egy hétre külföldre és kvázi a szeretője leszek, vagy ki fog rúgni. Kiborultam és zokogni kezdtem, de megmondtam, hogy nem hagyom magam zsarolni, inkább elmegyek. Május végéig azt mondta mindenképpen maradnom kell, különben nem hajlandó a fizetésemet odaadni. Kénytelen voltam ezt lenyelni, így még mindig ott vagyok és nap mint nap végig kell hallgatnom, hogyan hord le mindféle k*nak, mintha én akartam volna őt és nem fordítva. Természetesen mindezt a munkatársak előtt.

Igyekszem állást keresni így az utolsó hetekben, de interjúkra nem tudok eljutni. És ott van az otthoni probléma is, tartalékom pedig nincsen. Azt szeretném megkérdezni, hogy hova tudok fordulni a problémámmal, mert rendkívül megalázónak tartom ezt az egészet és nem szeretném ennyiben hagyni.

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.