Ma  egy újságárus férfi panaszait olvashatjátok, aki képtelen szabira menni és végre elintézni bokros teendőít, valamint kipihenni a munka fáradalmait.

Továbbra is várjuk a leveleket a  munkahelyiterror@gmail.com címre.

Kedves Despota!

 

Örömmel látom, hogy végre egy ilyen típusú blog is életre kelt, köszönet érte! Az eddigi levélírókkal ellentétben engem nem rúgtak ki munkahelyemről és reményeim szerint a jövőben sem szándékoznak. Nem mintha valami zsíros, jól fizető állásban lógatnám a lábamat, csak egy mezei újságárus vagyok. Negyed 5-től délután 3-ig ülök a kis bódémban a minimálbérnél alig több pénzért.

 

Több szakképesítésem is van, de az előző cég, ahol dolgoztam csődbe ment és 50 felett nem igazán válogathat az ember. A probléma mégsem ezzel van.

 

Egyszerűen képtelen vagyok kivenni a törvényben előírt szabadságomat, mert nincs aki átvenné munkámat. Az ember intézné ügyös-bajos dolgait, rohanna a bankba, ügyvédhez, stb., de nincs rá ideje. Tavaly december óta nem voltam szabadságon, akkor is úgy oldotta meg munkáltatóm, hogy egy nyugdíjas hölgy "szívességből" helyettesített.

 

Akárhányszor felvetem, hogy szükségem lenne pár szabadnapra, mindig az a válasz, hogy "majd később", "most nem alkalmas", "talán pár hét múlva"...
Ezt egyszerűen nem lehet kibírni!

 

Üdvözlettel: Fazekas Károly