Remélem mindenki kipihente magát, kezdődik egy új hét, mi pedig új levéllel jelentkezünk, melyet Anita küldött nekünk.

Szia

küldök egy sztorit a blogodba, talán érdemes betenni. egyszer betettem kommentbe a rövidített változatot, hozzáírtam most a többi terrort is.

Anita

 

Sokan mindig azzal jönnek, h. nyelvtudás kell, stb. stb. Nos nekem ezzel kapcsolatban van egy sztorim (illetve nem csak azzal, de részét képezi.) Életem második rendes (tehát nem diákmunka) munkahelyén úgy hirdették meg az állást, h. asszisztens az igazgató (meg a többi szakmunkatárs, állatorvosi hivatal volt) mellett, tudjon gépelni (tudok), legalább egy, de inkább két nyelv középfokú ismerete (angol feltétel volt, nekem egyetemi szintű, angolszakos diplomám van, és németül se tudnak eladni, bár az jóval az angoltudásom szintje alatt van), értsél a számítógéphez, stb. stb. ja, és hogy be kell majd segíteni X. kollégának, aki az idevonatkozó EU-s jogszabályokat fordítja. (ez 2001-ben volt, még nem voltunk EU.)

Fel is vettek. Aztán a munka jórészt abból állt, h. rendezgessem a papírokat (iktatókönyvbe, számítógépes rendszer, ugyan már, olyan gépek voltak, amin nem futott el egy iktatóprogram), postát bontsak, kávét főzzek, fénymásoljak, felkapdossam a telefont. Ha tényleg besegítettem a kollégának a fordításban, akkor jött a főnöktől a letolás, h. mit képzelek, nem az ő alkalmazottja vagyok. Holott akkor csináltam, mikor semmi más dolgom nem volt, ha szóltak, h. írjak meg egy levelet, fénymásoljak, stb. akkor félbehagytam. (Egyébként nagyon lehet koncentrálni a fordításra, mikor folyton csöng a telefon, és meg kell szakítani, mert valami mást kell csinálni. De a főnök egy barom volt, 60 éves akkor, nem beszélt semmilyen nyelven, azt hitte, az magától megy. Ha nem gépeltem éppen, mert épp gondolkodtam a megfelelő magyarosításon, akkor már szólt, h. nincs semmi dolga? Folyton az emberek háta mögött állt, nagyon hatékonyan lehet dolgozni így...

 

A nyelvtudás szükségességéről meg annyit, h. angol nyelvű levél egyszer jött (egy oldal, amit egy pár hónapja angolt tanuló is le tudott volna fordítani), vendég egyszer se, német mégannyi se.

 

És a számítógép: persze, igazgató bácsi ahhoz sem értett, azt se tudta, hol kell bekapcsolni, de azért az ő szobájában volt a legjobb teljesítményű, amit nem használt senki, ő az igazgató, neki kell a legjobb, felkiáltással. A mi gépeink valami ezeréves, iszonyat lassú gépek voltak, annyit nem bírtak el, hogy emailt küldjünk rajtuk, a Word valami már akkor elavult változata volt rajtuk, és igazgató közölte, h. hát arra jó, amire az asszisztenseknek használni. (hogy nála ott a vadonatúj, nagyteljesítményű, és be sincs kapcsolva, odáig nem jutott el, valamint addig se, h. ez az állítás, miszerint arra, amire használnunk kell jó, mivel ugye emaileznünk is kellett volna, ami nem ment el a gépeken...).

Pár hónap múlva szerencsére kicserélték őket, addig kínlódtunk...mondjuk, ezek miatt még maradtam volna (meglehetősen sokat fizettek, köztisztviselői állás volt, plusz nekem a nyelvszak miatt felsőfokú nyelvvizsgapótlék is járt, és igazán nem kellett megszakadni - bár persze igazgató úgy gondolta. Ahogy az informatikus kolléganő, akit az igazgató adatrögzítőnek használt mondta, ha ennyi pénzért adatrögzítőnek, illetve az én esetemben kávéfőzőnek, iratrendezőnek vesz fel, az az ő baja.)

Viszont szerencsétlenségemre a közvetlen kolléganőm szintén egy tahó volt, 30 éve ott dolgozott, nyolc általánost végzett, (vagy lehet, h. gyors- és gépíró sulit, lényeg, h. érettségije nem volt) és azzal fogadott az első nap, h. hát ezt te hogy fogod megtanulni? Ja, az egyetemet képes voltam elvégezni, de azt, amit ő megtanult a 8 általánosával, valószínűleg nem fogom tudni...aztán mindent meg is tett, hogy tényleg ne tudjam, fontos információkat elhallgatott, direkt nem mondta el a szokásokat, és a főnökhöz se mehettem, mert az egyrészt ugyanakkora bunkó volt, (pl. folyatamosan káromkodott, ami egy diplomás, igazgató státuszban álló embertől kissé fura....) másrészt nagyon jóban voltak a főnökkel. és a főnök a megyei szintű vezető volt, szóval nem volt kihez panaszra mennem.

Még a főnökről: rugalmatlan is volt nagyon, a munkaidő fél nyolctól volt, hétfőtől csütörtökig 4-ig, pénteken fél kettőig. Na most, én meg még sokan busszal jártunk, és úgy ment a busz, h. vagy negyed nyolckor ért be, vagy 7.35 kor. Visszafele ugyanez, ment egy busz 3.55kor, a következő meg csak negyedkor. De egyikből se volt szabad lecsípni, hiába voltam ott munkaidő kezdete előtt negyedórával, nem mehettem el öt perccel előbb, se nem kezdhettem kemény 5 perccel a hivatalos munkakezdés után. Egyszer egy kolléga 7. 31kor jött, és már ráordított, h. mi van, délre járunk dolgozni??

Szinte vécére is alig járhattunk, illetve ez így nem igaz, viszont mivel meglehetősen kevesen voltunk, egy darab vécé volt fejenként (mármint egy darab férfi, egy darab női), szóval, ha volt bent valaki, a folyosón kellett várakozni, míg végez. (a belső ajtó rossz volt, ezért a külsőt kellett zárni, azért kellett a folyosón várakozni). És ha épp ez volt, és a főnök meglátta, rögtön letolt, h. mit csinálok, nem dolgozom??? Azt a két percet is sajnálta.

 

Hét hónapot bírtam ott, aztán eljöttem. Mint írtam, egy fia nyelvtudásra nem volt szükség, se egyetemi végzettségre, holott az állást úgy hirdették meg (illetve az egyetemi végzettség nem volt konkrétan benne, de mikor mondtam az állásinterjún, h. nekem az van, nagyon örültek neki. Holott a köztisztviselőség miatt nekik az plusz pénz volt, sose használt nyelvpótlék szintén.)

 

Na és hogy hirdették meg a helyemet? Az eredetihez képest egy kicsivel többet kértek, feltétel volt angol ÉS német nyelv középfokú ismerete. Mind mondtam, egyiket se kellett sose használnom…és kit vettek fel? Egy érettségivel rendelkező, nyelvtudás nélküli lányt…Aki persze tökéletesen megfelelt a munkakörre, nekem se volt szükségem se a nyelvekre, se a végzettségre, de akkor mi a fenének hirdetik meg úgy???