Hellóbelló kedves Olvasók! Sajnos megint itt a hét első és véleményem szerint leghosszabb napja. Remélem Ti jobban kipihentétek magatokat, mint én, őszintén szólva hulla vagyok. Örömmel látom, hogy hétvégén elég aktívak voltatok, bízom benne, hogy ezt az igen jó szokásotokat a jövőben is megtartjátok!

Aktuális levélírónk nickjéből következtetve South Park fanatikus, azaz rossz ember már nem lehet. Következzenek tehát "ManBearPig" kisasszony gondolatai álláskeresésről, interjúkról, dilemmákról.

Kedves Despota!

 

Jómagam nagy olvasója vagyok a blognak és szomorúan tapasztalom, hogy sem a dolgozót, sem pedig a tanult álláskeresőt nem becsülik meg.

Néhány álláskeresési tapasztalatomat, és észrevételemet osztom meg a sorstársakkal, és néhány kérdést ordítok az éterbe, (ó, és szeretettel üdvözlöm Kohlbeck Zsoltot, vagy kit),  de előbb a paramétereim:

 

fiatal, 28 éves kellemes hajadon (rendezett párkapcsolattal), gyermektelen fiatal lány/nő vagyok, ó, és szőke, ha ez számít valamit. :) Jó rám nézni, nem viselnek meg a nehéz napok. Három nyelvet beszélek, ezeken kívül még kettőt döcögve olvasok. Kalandorok nem kímélnek.

 

A választott szakmám elég speciális, ezért nem írom le, mert félek hogy rám ismernek. Csak olyan állásra jelentkezem, mely megfelel a szakmai képzettségeimnek, és a tapasztalataim is elegendőek.

Sok helyen próbálkoztam és a több fordulós interjúkon is általában elég jól megállom a helyemet. Valahogy mégsem jön össze.

 

Mostanában azt vettem észre, hogy a munkaadók egyre pofátlanabbak.

Nem értem például, hogy miért akarnak velem kikezdeni egy állásinterjún, máris molesztálnak (??) egy olyan állami intézménynél, melyen felül nincs nagyobb hivatali szerv, tehát ott a legelitebb szakmabeliekkel találkozik az ember, akik kemény rostán mennek át, hogy azt csinálhassák amit.

 

Ez hogy történhet meg? Miért baj az, ha nincs gyerekem? És miért baj az, ha nem is szeretnék? Miért baj az, hogy nem vagyok férjnél? Miért baj az, ha széles érdeklődésű vagyok? Miért baj az, ha kiderül, hogy legyőztem a rákot? (Visszaéltek a TAJ-számommal is, ez egy ilyen terület). Nem lennék veszélyben, ha alkalmaznának. Hogy élhetnek vissza az adataimmal ilyen fokon? Hova fordulhatok? Ha nem engem választanak, miért nem értesítenek? Más országokban ezt törvény írja elő. Itt miért nem védik az álláskeresőket? Mért baj az, ha megkérdezem döntésük okát? A határidő lejárta után inkább felhívom a céget, ha már nekik nincs pofájuk értesíteni...

 

Miért baj, az hogy nem látok magam mellett gyerekeket a távoli jövőben? Hogy lehet ezt a kérdést egyáltalán már feltenni?

 

Ez az ország tett ilyen kiábrándulttá, itt nem ér semmit a szaktudás, a tapasztalat, a diploma, elveszett ember vagy, ha nincs protekciód, inkább csak feketén alkalmaznak, ha alkalmaznak, arra pedig nem ad az állam semmi gyermekvállalási segélyt. Hogy lehet olyan hülye kérdéseket feltenni, hogy pl.: Milyen állat lenne Ön? Ön egy jó vesztes? Milyen helyzetek kergetik depresszióba? Kicsoda Ön tulajdonképpen? Ön boldog? Van Önnek iwiw adatlapja?

 

Miért kell hülyeségeket kérdezni? Miért nem lehet szakmázni, tapasztalatokról beszélni? Ja, hogy a HR-es nem ért ahhoz a területhez, amihez tulajdonképpen munkaerőt keresnek?

A munkaerő kiáramlik az országból. Nem merek vállalkozásba se kezdeni, mert mindig behoznak valamilyen adókedvezményt, amitől hátrányos helyzetbe kerülnék. És bizony nem merek vállalkozásba kezdeni, mert jótékonysági intézménynek néznek, aki ingyen megcsinál mindent bárki fia borjának, a magyaroknak minden ingyen kéne (és most főként jólmenő cégekről beszélek)... Ember embernek farkasa, mindenki kizsákmányolja a másikat. Közben persze törlesszem a diákhitelt.

 

Tehát fiatalként úgy érzem, nem vagyok biztonságban, és a gyermekeim sem boldogulnának, ha lennének. Hogy élnek meg a többgyermekes családok? Az én időmben egy vagyon volt a tanszer, támogatásokkal együtt, de ezek a csillogó, színorgiás könyvek, amik szinte használhatatlanok, egy vagyonba kerülnek. A tudás is elvész lassan és a munkaerő is, de mindenki manager, és ha valakit felvesznek office managernek, már főnöknek érzi magát, holott titkárnői feladatokat lát el, Excel-tudás nélkül, és ha befordul a konyhára, akkor bizony nem mosogat el maga után. Szépen lassan, de biztosan minden leértékelődik.

 

Mi folyik ebben az országban? Mit lehetne tenni? Menjek külföldre dolgozni? Hagyjam itt az otthonomat és a szeretteimet?

 

És egy utolsó kérdés, és nem politizálni akarok.. Hogy mondhat olyan Gyurcsány, most a válság idején, hogy "jobban kell dolgozni és lesz pénz"?

 

És egy kis vidámság. Esküszöm megcsinálom!

 

http://network.hu/gelleon/videok/hr/oneletrajz_maksa_modra_

 

Üdv és sok sikert kedves Sorstársak!

 

Medvedisznóember kisasszony

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni