Következzen egy levél Trilian nevű olvasónktól, aki betegállományba menekült nyomulós főnöke elől.

Kedves Despota!

Csak rövid ideje olvasom a blogodat, de úgy érzem el kell meséljek egy történetet. Ha érdekesnek találod közöld nyugodtan, de kérlek az adataimat ne tedd ki az oldalra!

Egy neves ruházati cégnél dolgozom közel 4 éve. Pár hónappal ezelőtt a főnökömet áthelyezték vidékre, helyére pedig egy velem egykorú srácot helyeztek. Minden remekül indult, kitűnően oldottuk meg a legnehezebb feladatokat is. Bár ha jobban belegondolok volna, már ekkor akadtak árulkodó jelek, amiket nem vettem észre.

 

Feltűnően sokszor bókolt és a névnapomra egy gyönyörű rózsacsokorral is meglepett, de azt gondoltam, csak kedveskedni akar.

Nem sokkal később küldött egy emailt, amelyben arra kért adjak neki egy esélyt, mert szeretne közelebb kerülni hozzám. Nagyon meglepődtem, majd személyesen magyaráztam el neki, hogy nem  szeretném összekeverni a munkát a magánélettel, no meg azt az "apróságot", hogy már fél éve jegyben járok a párommal. Úgy tűnt megértette, de a látszat mint tudjuk csal.

Néhány hétig minden a régi kerékvágásban zajlott, majd pár nappal ezelőtt beállított a lakásomra. Ismét kérlelni kezdett, hogy adjak neki esélyt,szinte könyörgött, de elküldtem.

Másnap nem is mentem be dolgozni, beteget jelentettem és most itthon vagyok. Azóta is hívogat, küldözgeti az üzeneteit, én pedig teljesen kikészültem.

Nem tudom mit csináljak. Nagyon szeretem a munkámat, de ilyen környezetben képtelen lennék dolgozni. Kérjem az áthelyezésemet? Mégsem ülhetek itthon az idők végezetéig. Mit tegek, ha kirúg, mert visszautasítottam?

A tanácsokat előre is köszönöm!

Trilian