Pénteken (azaz ma) a_tom korábbi munkahelyéről olvashattok, én pedig valószínűleg elutazom a hétvégén, de nem hagylak Titeket olvasnivaló nélkül.

Mondjuk én már találkoztam az ellenkezőjével is, amikor minden lépést utasításba adnak. Kb 10 éve volt, kis, családi vállalkozás, épp felmondtak/kirúgta az alkalmazottakat, nem is az volt a legfőbb gond hogy nem adták át a tapasztalatukat, hanem hogy sokáig nem vett fel mást mellém, és kettőnknek kissé sok volt.

Így telt egy átlagos napom:
Bemegyek reggel, átnézem a kuplerájt(az iratok rendszerének ottani megfelelője)
Kiválasztom a legfontosabbat, legsürgősebbet és elkezdek dolgozni rajta.

Mondjuk a munkámra fordított idő és energia 90%-a arra ment el hogy átverekedjem magam a hülyeségeken. Mondok pár példát:

A számítógépek össze vannak ugyan kötve, van is egy szerver, jó drága jogtiszta szoftverrel, csak nem használjuk ki. A nyomtató lokálisan van egy gépre kötve, a fontos fájlok a főnök gépén vannak tárolva, hülyébbnél hülyébb neveken, persze nem egy helyen, hanem össze-vissza, az sem egyértelmű melyik az éppen aktuális.(bár nem volt a munkaköröm, végül beállíthattam a nyomtatószervert hosszas rimánkodás után, de a fájlszervert már nem engedte) Ha végre megtalálom amit keresek, akkor vagy éppen már más megnyitotta, vagy nincs aktualizálva a tartalma(átmásolni egy excel táblában egy képletet kb 2 perc, de nem szabad, mert vannak sürgősebb dolgok is!)

Vagy a kedvencem volt hogy ha telefonban beszéltem egy ügyféllel akkor minden mondat után vagy 5x sajnálkozva meg kellett kérnem hogy ismételje meg amit mondott, mert a tisztelt főnök úr többszöri kérés ellenére is olyan hangerőn beszélt hogy semmit nem hallottam azon kívűl.

De egyébként is általában feleslegesen beszélgettem az ügyféllel, a legtöbb kérdésre csak a főnök tudta a választ, mert az információkat a saját fejében tárolta, velem nem osztotta meg. (egyébként nagyon jó memóriája volt, a több ezer termékről szinte mindent tudott fejből, még az éppen aktuális árakat is forintra pontosan, bár ezzel én nem voltam kisegítve, ezáltal meg ő nem volt kisegítve velem)(persze a telefont nekem kellett felvenni hogy miután jót beszélgettem az ügyféllel átadhassam neki, aki érdemben is tudott foglalkozni vele)

Na szóval épp dolgozok valamin, előttem a kuplerájból kiválogatva az oda vonatkozó iratok, a gépen megnyitva a 6-7 doku, táblázat, miegymás. Innen már könnyű a meló, gyorsan meg is lenne ha nem jutna eszébe a tisztelt főnök úrnak valami:

-Te figyelj, megcsináltad a DEF megrendelést?
-Nem, az ABC megrendelést csinálom.
-Reggel telefonáltak hogy jönnek érte, azonnal hagyd abba amit most csinálsz és kezdd el a DEF-et!
-De már majdnem kész vagyok az ABC-vel!
-Nem számít, majd folytatod!
-OK.

Elmentem az ABC munkát, félreteszem az iratokat, a fájlokat kénytelen vagyok bezárni mert annyit nem látok már át, de a gép is belassul már tőle rendesen(a részeredmények elmentése néha körülményesebb mint újra kikeresni, ezeket passzolom), előkészítem a DEF melóhoz szükséges dolgokat, eljutok odáig hogy már majdnem kész, ekkor ismét megszólal a tisztelt főnök úr:

-Nem ma kell leadni a GHI elszámolást?
-Nem tudom, te írtad be a naptáradba.
-De, ma kell leadni délig, most ez a legfontosabb, a többit majd utána!
-OK.

 

DEF félre, elkezdem a DHI-t. Már majdnem megvan mikor csörög a telefon és újra előkerül egy legsürgősebb, legfontosabb feladat.
Ez ment általában egész nap, néha azért sikerült egyet-egyet befejeznem, azután időnként lebaszott, hogy:

 

-Nem igaz hogy milyen lassú vagy, én ugyanannyi idő alatt ötször annyit megcsinálok mint te!
Elmagyaráztam persze neki hogy ennek mi az oka, de az a fajta volt aki bármit meg tudott magyarázni, és különben is a főnöknek van mindíg igaza.


Mikor kilépett az áruszállító, a főnök kitalálta hogy amíg felvesz újat menjek át a nagykerbe, ott össze van készítve az áru, hívok egy taxit és visszajövök vele(nincs autóm, neki sincs). Mondom okés, természetes, még örültem is a friss levegőnek, fénynek.(ez állandóan hiánycikk volt az irodának/boltnak nevezett koszfészekben)
Azután megint át kellett menni a nagykerbe, akkor csak 1-2 kis doboz volt, BKV-val elhoztam.

Később jöttek olyan nagykerek hogy nemhogy a BKV, de a madár se járt arra, szép séta volt télen, fagyban, jeges utakon.

A sokadik alkalom után megemlítettem neki hogy ha áruszállítónak is igénybe akar venni akkor legalább a BKV-jegyeket fizesse ki, mert ez nekem így nem jó üzlet, azt kérdezte: Mé nem veszel bérletet? (nem úgy értette hogy kifizeti)
Azon is elgondolkodtam hogy mikor egy zsúfolt villamoson állok két nagy szatyoral, benne többmillió értékű áruval, akkor ez biztos hogy jó-e ahogy van.
A csúcs az volt mikor egy kisebb műtét után másnap(nem írtak ki, mert ugye irodai munkát végzek) nem akartam cipekedni, fel volt háborodva.

De az is szép volt amikor megfázva hőemelkedéssel bementem melózni, megint szállíani kellett volna, de mondtam neki hogy most beteg vagyok, passzolnám.
-Elkezdett ordítani, hogy akkor minek jöttem be egyáltalán???
-Elmagyaráztam neki hogy azért, mert a legnagyobb hajtás van karácsony előtt, rengeteg a munka, és ha én nem jövök be akkor más nem fogja megcsinálni a munkát helyettem, mert ugye nem vett fel még embert.

-Nagyon meglepődött, megszeppent, de csak valami duzzogásfélére futotta.
Végül kénytelen volt felvenni valakit autóval.

Én nem sokka később kiléptem, mert az idegeimre ment a dolog, állandó fejfájásom volt, a doki annyit tudott mondani hogy valószínűleg a munkahelyi stressz miatt van és pihenjek(de betegszabira azért nem írt ki).

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre várja Erynnis.