Kis magyar ügynökszótár, a hangzatos hirdetéseknek bedőlő lúzereknek.

Egy ügynök jól keress, „lehetsz te is milliomos”. Természetesen, a jól megfogalmazott hirdetésekben is ezt sugallják, dolgozz keményen és meglesz az eredménye, mi segítünk ebben. Kezdőtámogatás, mobiltelefon, laptop és még ördög tudja milyen ígéretek.

Az alapoknál kezdve, először is valamilyen vállalkozási formát kell felöltened, de vannak ritka kivételek. Szerencsés esetben van a családban vállalkozó, így csak a tevékenységi körödet kell kibővíteni. Na, ez sem ingyenes, és eléggé macerás, ha társas a jogviszony. Rosszabb esetben lehetsz egyéni vállalkozó. Itt kezdődik a probléma, mert ugye egyéni vállalkozásod esetén, ha generálsz bevételt, ha nem, akkor is van havi fizetési kötelezettséged és még nem kerestél egy petákot sem. Ekkor kezdesz el úszni anyagilag, amennyiben nincs befektetésre váró pénzed. Mondjuk ez csak egy dolog, majd a végén rájössz mit hagytál magad után, amit nyöghetsz akár évekig.

Kezdő támogatás címszó alatt beígérnek, mondjuk 6 havi fix jövedelmet plusz jutalék. Ez van ahol 12 havi, de ez utóbbi inkább a biztosítókra jellemző és diplomások esetén. Örülsz a lehetőségnek, mert úgy érzed végre valami biztos és miután bíztatnak, hogy erre még simán megkeresel ugyan ennyit, hajt a vágy és a tudat, hogy eljött az aranykor. Azt nem veszed számításba, mert még nem érzékeled, hogy lesz útiköltséged, telefonszámlád, irodahasználati díjad, mert utólag kiderül, hogy azért még sem egészen ingyenes a dolog, és hasonló nem várt költségek, illetve előre nem látott költségek.

Fejben felépíted magad, mert tudod mi a gyenge pontod, de vagy annyira kreatív, hogy nem futamodsz meg. Mondjuk járműved oldalára (kértél engedélyt) felkerül a cég logója reklám gyanánt, telefonszámoddal megspékelve (a dekoros költsége a tiéd), ezzel kikerülöd a hideghívásokat, mert ugye azt utálod, és azt mondták egyébként is, hogy szó se lehet róla, hogy ismeretlen embereket ismeretlenül zaklassál.

Készíthetnénk egy gyors számvetést, hogy anyagilag hol is tartunk, de minek.

Végre dolgozol, illetve lóg a beled a sok, olykor felesleges rohangálástól és ekkor jönnek az úri huncutságok. A szerződések 5. oldalát hirtelen központilag módosítják (itt van a jutalékolási rendszer), de te csak írd alá, mondja a unit menedzser, mert ez van. Kiderül, hogy a havi fixet már nem ahhoz kötik, amit először ígértek, mert változott a piac és hasonló dumák. Most vagy megszoksz, vagy megszöksz, de megszökni nem tudsz, mert vannak leadásaid és bízol benne, hogy kis is fizetik. Aztán eltűnik az anyag, nem sikerült kötvényesíteni, ilyen olyan pótlás kell, amit nem értesz miért, és megint ragozhatnánk. Sok az igénylés, új kampányidőszak. GPS-t szerelsz magadra és próbálsz találni egy alkalmas embert (valami belsőst), aki megsúgja, hol keresd az eltűnt anyagokat, mert valahogy nem stimmel az elszámolás, majd a következő hónaphoz hozzácsapják és stb. stb. stb. Saját magad már olyan exel táblázatot vezetsz, hogy ki, mikor, mit, hogyan, mennyit, hányszor, hogy a minisztériumba nem olyan precízek. Persze, hogy reklamálsz, mert ebből próbálnál megélni, ha sikerülne.

Észre sem veszed, és a családodat is kiképzed a termékekből, és telefonon zajló beszélgetésedből tudják, hogy ebből nem lesz üzlet. Minden hónapban ugyan azt kell tudnod produkálni, mert különben éhen halsz, mert már nincs fix, de nem te diktálsz, hanem a piac, az ügyfél. Belefáradsz az örökös reklamációba és az is belefárad, akinél reklamálsz. És megy a mókuskerék addig, amíg le nem ülsz, és nem kezdesz el számolni, hogy akkor üzemanyag, telefon, fodrász, névjegykártya (van, ahol részben ki kell fizetned), járulékok, önreklám és egyebek. A végén kijön az eredmény, hogy az egész családnak ráfizetés a business, mert lehet, hogy kaptál 260.000,- Ft-ot csak az mire is elég?

Az első részhez visszakanyarodva még annyit hozzáfűznék, hogy nem álltam háttal, finom fogalmazva, a pénzügyi tanácsadói feladathoz, de azt nagyon nem díjazzák, ha mélyen beleásod magad szakmailag a témába, sőt terméket se merjél bírálni, mert önmagadnak generálod a bajt. Ahogy egy volt unit menedzserem mondta: „nem azért vagy, hogy értsd, hanem azért, hogy elad, ha nem akarsz éhen dögleni.”

Nem ügyfélközpontúnak kell lenned, hanem lojálisnak a céghez mindenáron. Aki ügyfélközpontú az elbukik.

Még egyszer kihangsúlyoznám, nem a direktértékesítéssel van kizárólag a bajom, hanem az alkalmazásával, akik és ahogyan csinálják. Azt, hogy aláíratnak szerződéseket (ugye vállalkozó vagy), hogy csak és kizárólag nekik dolgozhatsz, hogy visszavonhatnak pénzeket, sőt visszafizettetnek veled fix összegű támogatásokat, ha idő előtt feladod, ezt is csak azért tehetik meg, mert a törvények csak a munkaadókra vonatkoznak.

Sorolhatnám a bankokat, biztosítókat és hasonló cégeket név szerint, de egy ezzel foglalkozó ügyvéd tanácsára hallgatva, inkább kihagynám. A gyakorlatban megtapasztaltam, ezzel is gyarapodott tudásom, igaz e nélkül a tudás és tapasztalat nélkül, le tudtam volna élni az életem.

Györgyi