Gyakran ér bennünket a kritika, hogy csak a munkavállalók véleményét publikáljuk és a munkaadói oldalt figyelmen kívül hagyjuk. Természetesen eszünk ágában sincs diszkriminálni senkit, arra biztatnánk a munkáltatókat, hogy gyakrabban írjanak nekünk, akkor mi is gyakrabban tudunk majd teret adni nekik.

Petra levele kvetkezik, aki bizarr állásinterjúkról mesél.

Sziasztok!

Rengeteg bejegyzést olvashattunk az elmúlt időszakban, hogy szegény emberek nem találnak maguknak munkát. Akkor én most ejtenék pár szót arról, hogy milyen az, amikor habár lenne egy üres állás, de nem találunk megfelelő munkaerőt.

Nos, adott egy üres pozíció, a szektorhoz képest -szerintem- kiemelkedő fizetéssel. A minimum elvárás a jelentkezővel szemben: legyen agilis, talpra esett, legyen legalább érettségije, és beszéljen németül. Ha németül nem tud, beszéljen angulul. Szerintem nem sok.

Tudom, lerágott csont, de minden az önéletrajzzal kezdődik. Akinek dildo@.... az email-címe, és ezzel adja be a jelentkezését, ne sok jóra számítson! (Megj: nem szex-shop-ot üzemeltetünk, szal, a cím inkább visszatetszést váltott ki, mint sem elismerést!)
Nem kértünk képeket az önéletrajzhoz, de ha mégis csatolnak, nem bikinis, egész alakos képeket várunk. Volt olyan is, aki egy csoportképet csatolt. Most ebből döntsük el, ki is a pályázó!

Volt olyan önéletrajz, amit zsírpapíron adtak be. Vagy 50. fénymásolat volt.
Mi mindenkinek válaszolunk, még ha nemleges is a válasz, az adott elérhetőségeken jelentkezünk. Persze, ha a jelentkező nem 6 jegyű mobilszámot ad meg, vagy kihagy 1-2 betűt az email-címéből. Akikben van egy kis potenciál, behívjuk interjúra.

A meghívás
A kiválasztott jelentkezőket telefonon hívjuk be interjúra.
Volt olyan jelentkező, aki helyett az anyja/apja/... (tetszőleges családtag behelyettesíthető) akart eljönni az interjúra.
Volt, aki nem tudta, melyik cég, melyik pozíciójára jelentkezett.
Volt, aki minden áron azt akarta megtudni, mennyi a fizetés. Azon válaszunkat, hogy az interjún vezesse fel ezt a témakört, mivel mi nem vagyunk kompetensek ilyen jellegű nyilatkozatok tételére, nem fogadta el és még gondolkozik, hogy érdekli-e az interjú maga.
Volt, aki a felajánlott 8! időpont közül nem tudott választani!

Az interjú
Volt jelentkező, aki megszökött. (Volt egy 10 perces csúszás, megkértük, várjon egy kicsit, de fogta magát, és elment. Az sem mondta, fapapucs.)
Volt jelentkező, aki még mindig nem tudta, melyik cég, melyik pozíciójára jelentkezett interjúra.

Volt, aki állítólag folyékonyan beszélt németül, de a két német anyanyevű interjúztatóval szemben csak a Guten Tag!-ig jutott. Nem azért, mert megijedt a sresszhelyzetben, hanem mert egész egyszerűen nem tudott németül! Csak mert előtte is egy német cégnél dolgozott, de senkivel sem kellett németül beszélnie, még nem fog németül tudni!
Volt olyan jelentkező, aki szakadt farmerban/mellközépig kigombolt ingben/miniszoknyában/piercingben/zsíros hajjal stb. jelent meg az interjún.

Lehet, hogy egy némely munkáltató hagy némi kivánnivalót maga után, de az elmúlt hónapok azt mutatják számomra, hogy az álláskeresők sem állnak a helyzet magaslatán...

Üdv: Petra