Üdv!

A "Katasztrófa, milyen emberek jelentkeznek" című bejegyzés olvasásakor egy-két régebbi emlék bennem is előjött. Nem akartam kommentben írni, egyrészt mert annál talán kicsit hosszabb, és kiváncsi lennék a véleményetekre is, másrészt valahol vicces is, ugyanakkor szánalmas. Az ENSZ magyarországi álláshirdetésére jelentkeztem (UNHCR) a sztori következőképp alakult:

Angol nyelvű elbeszélgetésen (AC) voltam ami után pár nappal hívtak telefonon, hogy az angol nyelvi teszt jó lett, a csoportjáték kifejezetten tetszett nekik és a személyes elbeszélgetés is nagyon pozitív, és minden nagyon szuper, de ennek ellenére mégsem tudnak felajánlani állást. ( ugye... )

A csoportfeladat alatt én voltam a dominánsami nagyon tetszett nekik. Én fogtam össze a csapatot, igazából mindenki nagyon passzív volt rajtam kívül. Négy lány és én. Sztori lényege, hogy kellett volna ajándékot adni a vendégeknek akik jönnek, és megkértem a lányokat, hogy csomagolják ők be, mert bizonyára jobban értenek ehhez, mert én nem tudok szépen csomagolni. Addig én kimegyek a reptérre, segítek az érkező vendégek csomagjaival, szállodába vitelével, meg elintézek egy-két mást. Nos ebből azt hozták ki, hogy szexista vagyok mert a nemi alapon osztottam el a feladatot ( négy lány és én ugyebár..), és ez a cég ad a nemi különbségek minimalizálására. Tehát cipelje a nő a nehéz dolgokat, én meg legfeljebb sok sikert kívánjak neki és sajnálkozzak milyen nehezet és milyen messzire kell cipelnie, de a feladatokat egyenlően osszuk el. ( nem vicc, ez volt a szöveg..)

Az önállótlan - annak ellenére, hogy tetszett nekik ahogy a csoportot összeszedtem - abban nyilvánult meg, hogy azt mondtam, mivel ez egy új állás, valószínűleg lesznek számomra ismeretlen dolgok, segítséget kérnék a kollégáktól vagy útmutatást a főnöktől. Nos szerintük a főnök nem azért van, hogy megmondja a beosztottnak mit tegyen ha nem tud dönteni. A főnököt nem lehet zavarni... Lényegileg inkább csináljam szarul, csak ne kérdezzek.

Szóval szexista és önállótlan. Persze ha szakmai dologba kötnek bele, azt el lehet fogadni de az rendben volt, és persze ott a személyes szimpátia, de akkor minek vallattak majd egy órát, amikor elég lett volna 10 perc alatt elzavarni ha nem tetszik a fejem... A személyes elbeszélgetés egész pontosan 56 percig tartott..

Egy másik pályázót alig 10 perc után felvették ( nő, hatalmas dekoltázs ésatöbbi.. tudom ezért biztos osztani is fogtok páran, de ez nem a pályázó nőt minősíti, hanem a felvételiztetőket )
Savanyú a szőlő, tudom. De valahogy vigasztalt a gondolat, hogy ilyen egy szar helyen, ilyen fos HR szakemberek mellett, igazán nem is akarok dolgozni. Nos ennyit a ENSZről. Utólag kiderült, 80 helyre 120 embert vettek fel, se iroda nem volt, se számítógép amin dolgozni kellett volna és 3 hónap után 40 embert elküldtek. Tehát felvétel után is még versenyeztettek. A fizetés se annyi volt mint amennyit meghirdettek. Ennek az esetnek ez a része már egy külön felháborító történet lenne.

Végül megjegyzem, két egyetemi diplomám van egy közigazgatási és egy gazdasági, két nyelven felső, két nyelven közép szinten beszélek és van 10 év munkatapasztalatom egy munkahelyen.
Ez a szupermeneket keresünk dolog ott bukik, ha jelentkezik is valahova, nem veszik fel mert túlképzett. A jelentkezéseimet ezzel az indokkal utasították el jópárszor ( ugyebár csak ugródeszka... pedig fel se merül néha, van aki tényleg váltani, dolgozni.. ott dolgozni akar )

Számomra a HR ezen része egy hatalmas baromság, tehetségtelen idióták, önjelölt pszichológusok gyülekezete, akik már-már a woodoo segítségével válogatnak. Kérdezem, az ilyen csapnivaló "Zagembereket" ki válogatja? Vagy ezek ingyen dolgozó gyakornokok? A HR -eseknek nincs szűrés?

Szóval ennyi, bocs ha hosszabb lett, érdekelne ehhez mit szóltok, bár annyira nem terror.

Üdv!

R