Mindenkinek ilyen munkahelyet kívánok

Slanger munkahelyét dícséri, mi pedig örülünk, hogy elvétve hasonló történettel is találkozunk. Én pedig megbetegedtem :(.

3 évvel ezelőtt mikor végeztem az egyetemmel nagy munkakeresésbe kezdtem. Már akkor is tudtam, hogy a megszerzett diplomámmal nem lesz egyszerű munkát találni. Egy alkalommal bementem kávézni a kocsmába, ahol éppen az egyik helyi cég tulajdonosa ünnepelt a barátaival. Egy alkalmas pillanatban megszólítottam, hogy esetleg van e náluk üres állás (minden mindegy alapon). Behívott egy interjúra.

A cég környezetvédelemmel foglalkozik, persze nekem lövésem nem volt a témáról. Azt mondta, hogy az első hónapban járjak be az irodába amikor kedvem tartja, ássam bele magam a dolgokba, kaptam egy csomó feladatot. Fizetést az első hónapra nem is ígért. Úgy gondoltam megpróbálom, hiszen ha otthon ücsörgök, akkor sem vagyok semmivel sem előrébb. Minden nap bejártam, kérdezősködtem, mit hogyan stb. Letelt az egy hónap, felvettek. Erre az időre is kaptam fizut.

Azóta is itt melózom. Kis cég, olyan mint egy nagyobb család. Ha valamelyikünknek dolga van, előbb haza mehet, kaphatunk repi szabit, vihetjük a céges kocsikat maszekra stb. Mondhatjuk, hogy rugalmasan kezelnek minden problémát. A lényeg az, hogy a meló legyen megcsinálva. Ritka az ilyen cég.

Igaz, hogy a válság minket is erőteljesen érint, és közel sem biztos az állásunk, de mindenkinek legalább ilyen munkahelyet kívánok.

Címkék: munka, állás