Olvasónk egy boltvezető-helyettes állásra jelentkezett, amelyről kiderült,hogy valójában eladót keresnek, ráadásul még arra is képtelenek voltak az interjú után, hogy értesítsék az elutasításról.

Hello mindenki!

Kis szösszenetet szeretnék megosztani Veletek, csak úgy a miheztartás végett.

Van munkahelyem, de mint a legtöbb diplomás én sem vagyok megelégedve a minimálbérrel, hát keresgetek folyamatosan. Egy bevásárlóközpontban vagyok, nem tetszenek a munka körülmények. A pont velem szemben lévő német tulajdonban lévő ruházati cég soproni boltja feladott egy hirdetést, miszerint boltvezető- helyettest keres. Eddig minden rendben, nincs nagy szakmai tapasztalatom, hiszem a diplomámat júniusban kaptam meg, de próba szerencse. Két középfokú nyelvvizsgám van, bevallom az egyikből már csak alapfokú a tudásom, viszont a másik aktív. Be is hívtak nagy ímmel-ámmal.

Az interjú során már ott tartottunk, hogy nem is igazából boltvezető-helyettest keresnek, hanem eladót. Mivel a kereset bőven meghaladja a mostanit, így mondtam, hogy persze az eladói állás is nagyon érdekel. Voltak fenntartásaik azzal kapcsolatban, hogy szeptembertől levelező képzésre fogok járni, de lényeg a lényeg, a boltvezető azt mondta, hétfő délig mindenképpen visszaszól, hogyan döntött.

Hétfőn fél 1kor megyek bevásárolni, még össze is futottunk, köszönt nagy kedélyesen, de semmi. Gondoltam, majd később hív. Hát nem. Kedden reggel bejöttem dolgozni, erre a bolt előtt, éppen előttem, tanítja be az új alkalmazottat. Annyi nem volt benne, hogy a folyosón odabökjön valamit. Hát ennyit a nagy kötelezettségről, miszerint július 1-től minden munkáltatónak vissza kell szólni a jelentkezőknek, akkor is, ha nem akarja alkalmazni.

Még ő magyarázta, hogy milyen emberek vannak, és hogyan tudnak viselkedni. Ő is közéjük tartozik…