Kedves Blog!

Munkahelykeresésem történetét szeretném megosztani veletek.
Magyarország egyik legelmaradottabb részén élek, alacsony átlagkereset, nagy munkanélküliség. Sokféleképpen képzem magam, mindig tanulok valami újat, szülni már nem fogok, gyermekeim nagyobbak, felügyeletük állandóan biztosított.
Szeretnék dolgozni. Nincsenek nagy elvárásaim, nem vágyom az MTA elnöki székébe, viszont MLM tevékenységet nem vagyok hajlandó végezni.

A legfőbb gond az, hogy a férjem egy családi vállalkozás vezetője. Alkalmazott, fizetést kap, osztalékot, egyebet nem!! (sőt, se étkezési utalvány, se ÜCS, se jutalom, semmi) Tehát, hangsúlyoznám, hogy a fizetéséből élünk, nem a ő a tulajdonos. A külvilág szemében viszont mégis csak egy cégvezető...
És jönnek a kérdések az állásinterjúkon (már ha egyáltalán eljutok odáig, az esetek 90%-ában nem)

"Miért nem dolgozom a családi cégnél? (mert nem bír eltartani, össz 3 alkalmazott van, egyik munkakörét sem tudnám betölteni)
Miért akarok egyáltalán dolgozni, mikor nekünk jól megy? (nincs autónk, nem a saját házunkban lakunk, az egy főre jutó jövedelmünk a 45.e ft.ot nem haladja meg.)
Miért veszem el a nálam rászorultabbaktól a helyet?
Különben is, túl/alulképzett vagyok"

Teljesen csapdahelyzetben vagyok, mivel el nem költözhetünk a cég miatt, (ami a férjemnek biztos munkahely), viszont én hiába keresek munkát, évek óta itthon vagyok, és egyre nehezebb. Ennyi pénzből nincsenek komolyabb megtakarításaink, nem tudunk a gyermekeink jövőjére gondolva félretenni. Munkanélküli ellátásra nem vagyok jogosult, fizetem az egészségbiztosításomat, szociális segélyt nem igényeltem, szintén a fentebbi okokból. Telnek itthon az évek, ha így haladok, nem lesz nyugdíjam sem. Nagyon rossz így. Már nem számolom, hány visszautasítást kaptam, mindegyik egy-egy tőrdöfés, az önbecsülésem romokban.

Mit tegyek, hogy munkát kapjak?