Ne feledjétek, munkanélküli olvasóink számára lehetőség nyílik ingyen és bérmentve hirdetni blogunkon, részletek ITT.

Aktív álláskeresőinket megtekinthetitek ITT.

Despi

Hello Mindenki!

Fiatal korom ellenére már én is megtapasztaltam a munkahelykeresés negatív és egyben elszomorító oldalát. 23 éves vagyok, és volt már 1 éves munkaviszonyom, bár onnan nem sok jó emléket őríztem meg, de csak be voltam jelentve. Ez után megfordultam néhány helyen, volt ahol csak egy hétig, máshol pedig fél évet is dolgoztam. Ja! És a legfontossabb: voltam próbanapon a Magyar Oktatási Intézetnél! :D Ezt csak azért írtam le, mert úgy látom, hogy mostanában téma volt nálatok.

Nos igazából amit igazából le szeretnék írni nektek, az nem csak engem érint.

Még 2008-ban költöztem össze a párommal. Ő Budapesten dolgozott előtte közalkalmazottként, nekem pedig vidéken volt akkor munkahelyem. A párom sógóra alapított egy internetes céget, ahova fel akarta venni a páromat dolgozni, illetve nekem is ígért munkát, azt hiszem ügyfélszolgálatos lettem volna vagy valami ilyesmi. Mivel úgymond családtag volt, elég kecsegtető dolgokat ígért (120 ezer nettó bejelentett bér, ami a későbbiekben emelkedhet is, számítástechnikai üzletet nyitása, majd iroda nyitása stb..) nem csak nekünk hanem a párom családjának is (ők adták a vállalkozáshoz a kellő tőkét).

Ezek után úgy gondoltuk, hogy miért is ne vállalnánk ezt be. Több lesz a fizetés, a párom azt csinálhatja amit igazán szeret. Mivel albérletbe nem akartunk költözni, így arra gondoltunk, hogy veszünk egy házat ott ahol a munkahely lenne. Ez tudom nagy hiba volt a részünkről, de úgy voltunk vele, hogy az albérlet ára ugyan ott van mint a hitel törlesztő, és mivel akkor a páromnak bejelentett munkahelye volt így szerencsésen fel tudtuk venni a lakáshitelt, persze a szülők is sokat segítettek.

Kb. egy évig minden a legnagyobb rendeben ment, azon kívül, hogy engem nem sikerült felvenni (de azért bizakodtam). Közben a párom sógóra (elnézést, hogy nem írok neveket) kért tőlünk kölcsön mivel fejleszteni szeretett volna cégen, és megígérte, hogy a következő hónapban visszadja. Ez még 2008 februárjában volt. Azóta is várjuk.

És ez még mind semmi. Vett családi autót, céges autót, laptopot, ilyen olyan telefont, iPhone-t, gyerekszoba bútort, és sikerült a feleségét elvinni Madonna koncertre Bécsbe. Persze a nagyrészét mind hitelből oldotta meg és kölcsönökből. Természetesen ezt senki nem nézte jó szemmel, kivéve a feleségét, aki szerintem nem nagyon tudott arról, hogy honnan voltak a bevételek, valaszínű azt sem, hogy mennyi kiadásuk volt. Szóval jól ment a szekér egy darabig, amíg a céget nem vitte a csőd szélére a költekezéseivel. Nem tudott rendelni eszközöket a bekötéshez, az internet is egyre rosszabb lett, az adókat se tudta ugye lecserélni mivel nem volt miből. A párom egy évig alig dolgozott valamit, mivel nem tudott munkát biztosítani. Persze engem se vett fel. A fizetéseket ki tudta ugyan fizetni, de azt is úgy kaparta össze.

Nagy vonalakban ennyit tudok elmondani. Sok mindent nem írtam le, mert túl hosszú lett volna a levél.
Most ott tartunk, hogy hétfőn költözünk Pestre, igaz lesz egy állásinterjúm, de ezen kívűl munkahelyünk, albérletünk még nincs. Szóval a semmivel indulunk el. De majd csak jó lesz. Én még ezek ellenére merek bizakodni.
Remélem a házunkat sikerül eladni, vagy albérletbe kiadni, bár nem könnyű szívvel tesszük ezt mivel nagyon sok pénzt és energiát fektettünk bele.

Hogyha valakit érdekel azért költözünk Pestre, mert a környéken semmi munkalehetőség nincs. Próbáltam elhelyezkedni, de nem sikerült. És szeretnénk minél távolabb lenni a párom sógórától és a családjától.

Előre is köszönöm, hogy elolvassátok a levelem. Várom a hozzászólásokat.

Üdvözlettel: B. N.

U.I.: Az ember csak magában bízhat. Ezt megtanultam a saját káromon. Sok szerencsét kívánok mindenkinek.