"SS" Kft

Én nem hinném el.


Persze mindez velem/velünk történt.
Európában, 2008-ban.
És történik a mai napíg a többiekkel.


Családi vállalkozás, gyártósor, növekvő termelés.


Először csoportvezető voltam, de egy idő után látva, hogy mi történik lemondtam erről a
megtisztelő címről.


Előljáróban a munkahelyi szleng: a dolgozókat szállító buszt "a transzport"-nak neveztük.
-a csoportvezető neve: "Himmi" ( a Himmler névből).
-a pihenőidő: "beszélő".


A vezetők nagy része saját kitermelés volt, azaz legtöbbjük első munkahelye volt, így
azt hitték ez a normális viselkedés.


Szóval:


A munkaidő 9,5 óra volt. Több helyen kiplakátolták, hogy ebből lejön a 3x30 perc szünet.
Ez nem igaz, mert csak egyszer 20 és egyszer 10 perc volt a szünet.


A túlórát a munkaidő vége előtt 5 perccel jelentették be.
A részvétel kötelező volt.
A kifizetés 50%. ( Nem plusz 50 %, hanem az órabér 50 %-a) Indoklás: munkidőben
is megcsinálhattuk volna.


Az ebédlő, pihenő, öltöző zárva volt munkaidőben. A meghatározott időpontokban
a biztonsági őrök ( szleng: SS ), nyitották ki.
Persze néha rajtaütésszerűen kinyitottak 4-5 öltözőszekrényt, de ilyenkor a dolgozó
nem lehetett jelen.


Kifelé motozás volt, amit a hölgyek esetében is férfi őrök végeztek.


A "főnök" hetente bejelentette, hogy milyen a gazdasági helyzet,és nehéz munkát találni.


A legtöbben tartoztak valamelyik banknak, így ki voltak szolgáltatva.
A kölcsönfelvételnél ugyanis "segített" a cég ( átmeneti kölcsön+hűségnyilatkozat).

 

Mindenhol kamerák voltak. Volt látható, és rejtett.
Ezekkel nemcsak megfigyeltek bennünket, de felvétel is készült, sőt a tulaj, ha
akarta otthonról tudta nézni mi folyik az üzemben.

 

A bér egy részét zsebből kaptuk.
Ilyenkor volt egy rövid értékelés.
Például: "ebben a hónapban sokat járt a pofád, ezért vonunk tőled 5000 forintot".


Két évet dolgoztam ott.


Amit leírtam igaz.


És bármilyen meglepő ez csak a "publikus" része.


Ez egy budapesti elismert középvállalkozás.

Igaz belülről.

 

" Az utolsó lovag"

 

( Amennyiben lehetőség van rá a durvább eseménykről is írok).