Porig alázzák az embert, a kukában köt ki a több évtizedes munkatapasztalata, lelkesedése. Kis senkiháziak játsszák az agyukat az állásinterjúkon, ahol csak az tart vissza, hogy beszóljak nekik, hogy lassan nincs miből megélnem.

 

Most 14 önéletrajzzal indulok a postára, nem meghirdetett, csak úgy a hasamra csapott cégeknek beadva. Akár évekre kiszorul az ember a munka világából, 20-30 éves napi munkába járás után. S akkor ki tudja hol fogsz egyáltalán munkát találni, s mennyi jövedelemért. Teljes kilátástalanságban élünk. De vigyázzunk az egészségünkre, ne stresszeljünk, mert megbetegszünk.

 

De az ember fejében egész nap az jár, hogy "miből fogok megélni, hogyan fizetem a számláimat, a hitelemet, a lakást nem lehet eladni, elfogy a megtakarított pénzem is, nincs munka se fehéren, se feketén, ideges vagyok, nyugtató kell, egyre több, mert pattanásig vannak az idegeim, leamortizálódom, elveszíti a tudásom az értékét az évek alatt,akkor meg azért nem kellek".

 

Egy ördögi kör, amibe becsavarodik az ember előbb-utóbb. Ez a biztos.