A főnöknek is felmegy a vérnyomása a beosztott miatt.
Talán többször is, mint fordítva.

 

Sajnos hirtelen szükségem lett egy új irodavezetőre. A régi családi okok miatt nem tudta folytatni a munkát. Ismerősi körben, mailben kerestem embert. Meglepően sok levelet kaptam.
Kiválasztottam valakit.
Rosszul.

 

Bár a hölgy az ajánlója szerint régen keres munkát és nagyon megfeleltünk egymásnak és az ünnepek előtt azzal búcsúztunk, hogy akkor próbáljuk meg és január negyedikén - mégsem jött.
A telefont sem vette fel.
Este hívott vissza, hogy hát ő nem is gondolta, hogy még szükség van rá, mert az elmúlt két hétben egyszer sem kerestem és hogy közben elfogadott egy másik ajánlatot.
Egy késő ötvenes hölgy, használhatatlan főiskolai végzettséggel, nyelvtudás nélkül, évek óta álláskereső...

 

Erről jutott eszembe egy 17 évvel ezelőtti történet.
Sokkal nagyobb céget vezettem és egy személyzeti tanácsadó cég által bemutatott emberek közül választottam ki valakit. Megadtam neki, amit kért, egészen pontosan az ötszörösét annak, amit az irodistáim kerestek. Aláírtuk a munkaszerződést és elköszöntünk azzal, hogy akkor a jövő hétfőn jön dolgozni.
Soha többet nem láttam és nem is hallottam felőle, annyi fáradságot nem vett magának, hogy felvegye a telefont és szóljon: tárgytalan az a szerződés, amit aláírt.

 

Csoda ha a főnökök néha idegesebbek?