Kedves Despota!

Tavaly a nyári szünetben egy cukrászdában dolgoztam majdnem egy hónapon keresztül. Eredetileg két hónapról volt szó, de olyan dolgok történtek, amik miatt hamarabb eljöttem,

Sajnos nem voltam bejelentve, egy ismerősöm ajánlotta a helyet, neki is úgy mesélték, hogy kisegítőt keresnek. Napi 8 óráról volt szó, ehhez képest igen szép pénzt ígért a tulajdonos, egy ötven feletti, elsőre nagyon kedves és szimpatikus úr.

Az első napok elég jól elteltek, kicsit fárasztó volt, de jól éreztem magam. Eleinte teljesen egyedül voltam, de a második héttől kezdve egyre többet járt be a tulaj, úgymond ellenőrizni. Ilyenkor mindig nagyon kedves volt, talán kicsit jobban is, mint az normális.

Többször megdicsért, hogy milyen ügyes és csinos vagyok és azt mondta,hogy a lányára emlékeztetem, aki körülbelül annyi idős mint én és kint él Írországban a volt feleségével. Nem gondoltam semmi rosszra, azt hittem csak kedves akar lenni.

Ahogy múltak a napok, egyre többször jött megnézni, mit csinálok és egyre kellemetlenebbé vált számomra a sok bók, "kedveskedés". Egyik alkalommal még virágot is hozott, amitől ledöbbentem, de kiderült, hogy a névnapomra kaptam tőle, amely pár nappal előtte volt vasárnap, amikor nem nyitottunk ki.

Az első fizetéshez közeledve már egyre rosszabbul éreztem magam, már bántam, hogy nem egy diákszövetkezethez jelentkeztem be fele annyi, de biztos fizetésért. Legszívesebben ott hagytam volna az egészet, de arra gondoltam, hogy ezt a néhány napot még kibírom valahogy, megkapom a fizetésemet és lelépek. Addig meg csak elviselem a tulaj egyre gusztustalanabb nyomulását.

Tényleg egyre gusztustalanabbul próbált kikezdeni velem, többször csipkedett, a fenekemet fogdosta és hiába kértem, hogy hagyja abba, mert nekem ez nagyon kellemetlen, csak vigyorgott és azt mondogatta "bocsánat kisasszony, nem akarok én rosszat".

Ha jól emlékszem három nappal fizetés előtt telt be nálam a pohár, amikor újra beindult és megpróbált fogdosni és csókolgatni. Már zárás után voltunk, senki sem látta a dolgot, de amellett hogy nagyon megijedtem, hihetetlenül dühös lettem. Ellöktem magamtól és ordítani kezdtem vele, olyan dolgokat mondtam amit itt most nem írnék le. A lényege az volt, hogy a fizetésemet követeltem és megmondtam neki, hogy nem jövök többet.

Csak nevetett és azt mondta, egy forintra se számítsak, ha nem vagyok hajlandó lefeküdni vele. Feketén dolgoztam nála, nem fogom tudni bebizonyítni az igazamat.

Hazarohantam és mindent elmeséltem édesanyámnak, akivel élek. Ő nagyon beteg sajnos, de fogta magát és másnap reggel visszament velem tulajhoz kérdőre vonni. Semmit sem sikerült elérnünk, kinevetett minket és azt mondta rendőrt hív, ha tovább zaklatjuk.

Sajnos ledolgoztam egy hónapot egy ilyen állat mellett és nem kaptam meg azt sem, amit megérdemeltem volna. A tanulópénzt 17 évesen megfizettem.