Kedves Blogtagok!

 

Tanácsot szeretnék kérni Tőletek. Közel 1,5 év munkanélküliség után végre sikerült elhelyezkednem egy nagyvállalathoz alkalmazottként, nem is rossz fizetésért (nettó 200, de nincs semmi más juttatás). Úgy volt, hogy a munkaidő 8-17 óráig van mindennap, mert egy 1 óra ebédszünet jár. Vagyis járna, de amióta ott vagyok (kb. 2 hete, 3 hó próbaidőm van), még egyszer sem sikerült ebédelnem, egy nap sem, sokszor pisilni se. A mi munkánk ugyanis úgy néz ki, hogy 8-17-ig folyamatos meeting, megbeszélés, tárgyalás, mely során a semmit ragozzuk össze-vissza. Volt olyan, nem egy, 4-6 órás folyamatos megbeszélés is, aminek a lényege 5 percben összefoglalható lett volna. De hát nem én vagyok a főnök, bent kell ülni, hallgatni kell és kész.

 

Igen ám, de ezen meetingek során osztják ki mindenkinek a napi feladatokat. Ezért csak 17 óra után tudunk nekiállni az érdemi feladatvégzésnek. És mivel feladat van bőven, este 10-ig mindenki bent van. És még haza is viszünk munkát, meg hétvégére is. A régi motorosoktól megkérdeztem ez mennyire rendszeres és nevetve mondták, hogy ez így megy régóta, ez a rendszer mindenkinek tetszik, eszük ágában sincs változtatni ezen, mert ez egy sikeres vállalati működési modell. Akinek nem tetszik el lehet menni….stb.

 

Persze én sem lustálkodni akarok, sőt ennyi idő munkanélküliség után még jól is esik produkálni valamit, imádok pörögni, de tudom az eszemmel, hogy napi 14 (vagy több) órát nem lehet sokáig bírni, kizsigerelni egy emberi szervezetet. Szinte felfoghatatlan számomra, hogy miért nyugszanak bele ebbe az ott dolgozók, sőt még tetszik is nekik!

 

Persze, keresek mellette másik munkahelyet, de félek, hogy ez a rendszer van mindenhol, meg ez az állás is nehezen jött össze. Másik munkahelyre mostanában nem számíthatok.

 

Tibor, aki 35 éves, de szeretne még 65 éves is lenni….