Kedves Munkahelyi terror blog!

 

Tavaly augusztusban váltottam munkahelyet jobb fizetés reményében, de így fél évvel később azt kell mondjam, bár ne tettem volna. Az új munkahelyen én vagyok az egyetlen, aki nem dohányzik,ráadásul asztmás is vagyok,így nem tesz túlságosan jót az a temérdek mennyiségű füst, amelyet kénytelen vagyok belélegezni.

 

Normális helyeken van kijelölt hely, ahol a dohányosok "könnyíteni" tudnak magukon, nálunk nincs. Ameddig jobb idő volt, még kimentek az irodaház elé, de már jó ideje csak bent gyújtanak rá, én pedig egyre jobban szenvedek. Füstölnek munka közben, ebédszünetben, én meg fulladok, bár ez láthatóan senkit sem zavar. Volt egy értekezletünk is, ahol egyszerre gyújtott rá mindenki, de amikor megkérdeztem, hogy nem lehetne-e kinyitni legalább az ablakot, lehurrogtak.

 

Amúgy is állandón piszkálnak a cigizéssel és győzködnek, hogy gyújtsak rá én is. Azzal érvelnek, hogy enélkül nem lehetek része a "közösségnek",kilógok  a sorból és ez nekik nem szimpatikus.

 

Próbáltam elmagyarázni nekik, hogy a dohányzás szerintem egyáltalán nem olyan jó dolog, mint ahogy beállítják, ráadásul a betegségem miatt ha akarnék sem gyújthatnék rá, de  nem érdekelte őket, látszott rajtuk, hogy továbbra is én vagyok az új munkatárs, aki nem dohányzik, tehát nem akar beilleszkedni.

 

Volt már szerencsém rossz főnökhöz, elviselhetetlen munkatársakhoz, de ilyen borzalmasan még egyetlen munkahelyemen sem éreztem magamat. Legszívesebben felmondanék az első adandó alkalommal, de félek, hogy nem találok másik helyet és nem tudom eltartani a gyermekeimet.