Szia Despota!

 

Eddig még nem írtam és kommentelni is ritkán szoktam De most gondoltam röviden megosztom veletek történetemet, többek között azért is, mert úgy tűnik itt a happy-end.

 

40 éves vagyok és az élelmiszeriparban dolgoztam. Azt hiszem a 16 év alatt 4 munkahely nem rossz átlag. 2009 áprilisa óta keresek melót (az előző helyen nem hosszabbították meg a határozott idejű szerződésemet). Ez január végéig 10 hónap meló nélkül. Nem volt könnyű sem anyagilag, sem mentálisan. De hál istennek megmaradt az optimizmusom.

A szakmám miatt nem voltak jók az esélyeim, pillanatnyilag nem tépik szét a munkáltatók az álláskereső élelmiszermérnököket J. Viszont pont emiatt a viszonylag speciális végzettség miatt, egy eset kivételével, nem HR-esek interjúztattak, hanem az érintett szakmai vezetők, kivéve a fejvadász cégeknél, de ez azt hiszem érthető.

 

A 10 hónap statisztikája:

151 beadott pályázat

23 (15,23%) negatív válasz

18 (11,92%) első körös interjú

2 (1,32%) második körös interjú

124 (82,12%) esetben nem is érkezett válasz

 

Aztán február elején felhívott az egyik cég, ahol már voltam második körös interjún, hogy engem választottak. Az már csak hab a tortán, hogy szakmai meló, kifejezetten érdekes és jó sok újdonságot lehet (és persze kell) megtanulnom.

 

Persze azért, innen sem megy minden simán, mert sajna közbejött a vakbélműtétem és emiatt még nem sikerült megkötni a szerződést, de biztosítottak, hogy nem gond a kis csúszás.

 

Ami ebben a 10 hónapban a legjobban zavart, az volt, hogy (bár sok esetben az interjún is megígérik) nem küldenek értesítést a nemleges válaszról. Illetve amikor egy fejvadász dönti el, azt hogy én egy adott állásra, amit tapasztalataim alapján betudnék tölteni, nem vagyok alkalmas és nem is továbbítja az anyagom.

 

Gyakorlati tanácsokat sajnos nem tudok adni, de minden hasonló cipőben járó sorstársamnak üzenem, legyenek optimisták és amit a kanári mondott a macska hasában: Fel a fejjel! Ásít még a macska!

 

Üdvözlettel:

 

Michael Collins