Tisztelt Üzemeltetők!

Hetek óta rágódom azon, hogy történetemet, kálváriámat nyilvánosság elé tárjam-e, azt megosszam-e másokkal. Végül - végső elkeseredésemben - úgy döntöttem, hogy szélesebb közönség elé viszem megaláztatásom történetét, azzal a szándékkal, hátha tud valaki jogi segítséget nyújtani.

 

Íme a történetem:

Kínosan ügyelni fogok arra, hogy a főszereplő és környezete ne ismerjen magára ( azért, mert félek ), de ennek ellenére elképzelhető, hogy a szóban forgó személyeknek sikerül majd beazonosítani magukat. Vallástanári, valamint lelkész-theológusi diplomával rendelkezem, mellyel egy budapesti karitatív szervezetnél dolgoztam a közelmúltig. Igazából egy "kisegyházról" van szó, és annak teljhatalmú uráról. Éppen ez jelenti a fő problémát, hiszen az egyszemélyi vezető felett már csak a Teremtő áll, csak Neki tudok panaszkodni.

Az egyszemélyi vezető országosan ismert ember, rendszeresen feltűnik a képernyőkön. Valamikor jókor volt jó helyen, s emiatt hatalmas kapcsolati tőkéje van a befolyással bíró emberek körében. Többet nem kívánok róla elmondani, de annyit megjegyeznék, hogy a politika jobb oldalán nagyon nem szeretik őt, bizonyos magyargyűlölő kijelentései miatt. Nos, ezt én magam is meg tudom erősíteni. Helyi kis gyülekezetünkben a brutális módon meggyilkolt Szögi Lajos kapcsán olyan kijelentést tett, amelyet elfogadhatatlannak tartok. Az pedig, hogy lelkész létére az áldozat családjának helyébe nem képes belegondolni magát és az övéit, nos, az őt minősíti. Az évek során megismertem ennek a "Vezető"-nek mindkét arcát, melyet a kamera felé mutat, és az igazit, melyet rejteget.

 

De menjünk, haladjunk tovább! Ezen személy által hát egyháznak nagy jóindulattal is alig nevezhető valamiben hatalmas könyöklés, seggnyalás folyik azért, hogy az egyszemélyként uralkodó egyházi vezető kegyét elnyerjék egyesek. Sajnos engem a szüleim úgy neveltek, ahogy már itt ezen az oldalon is olvastam: hogy kussoljak, hogy legyek mindig jól nevelt, és vonuljak vissza, meneküljek a konfliktusok elől. Tudom, ezzel nem lehet az ember sikeres, és én bevallom: nem is vagyok az. De hát az ember nem tud kibújni bőréből, ilyennek formáztak szüleim, ennek látom most kárát. Visszatérve "kisegyházunkhoz", ahol őszinte szívvel mondom, hihetetlen gyűlölködés, ellenségeskedés folyik még a szervezeten belül is ( persze csak a másik háta mögött, jó magyar módra ), én nagyon rosszul éreztem magam. Rájöttem, hogy ez nem az én világom, de hát dolgozni kell, el kellene tartani gyermekeimet. Menet közben láttam, hogy csinálnak ki másokat, akik útjukban állnak ezeknek a szarkeverőknek és természetesen utóbb én is sorra kerültem.

 

Az ellenem indított támadás, össztűz alapja valójában az, hogy egy most nyíló szociális intézmény vezetői állására mások is pályáznak, és hát a konkurenciát félre kell állítani, minden eszközzel, bármi áron. A banális ok végtelen egyszerű, amelyre az egyszemélyi vezető rendkívüli felmondását alapozza, az hogy, káromoltam Istent. A történet röviden: egy külföldi szakmai út során számomra megdöbbentő dolgokat tapasztaltam. Az útitársaim egyike ( aki később derült ki, hogy a vezető lányának jó barátja ) trágár és botrányos módon kezdett el beszélni, nők előtt, több ember füle hallatára. Idézem a szövegüket: " Ebbe is ki lógatja bele a faszát? " - idézet vége. Engemet speciel nagyon zavar az ordenáré beszéd, az aljadék stílus, de hát ez az úriember megengedhette magának ezt a hangnemet, csak én ezt ott és akkor még nem tudtam. Mondtam ennek az embernek, hogy figyelj, egyháznál dolgozunk, mégsem lehetne így beszélni, nem sok eredménnyel. A továbbiakban a smasszer, börtönőr haverjával több napon keresztül beszólogattak, gúnyos megjegyzéseket tettek, az esti vacsorákon fasisztoid nézeteket hangoztattak, míg a 4. napon elszakadt a cérnám, és hát hogy is mondjam, nem szépítem, cífra káromkodás közepette elküldtem őket oda, ahová valók. A tanulmányút botrányba fulladt, hazajöttünk.

 

Nos, innentől kezdve meg voltak számlálva napjaim. A budapesti központban ezen emberek már a köszönésemet sem fogadták, a gyűlölködés teljesen elhatalmasodott rajtuk. És amikor a " ki lógatja bele " stílusban kommunikáló emberkével újra konfliktusba kerültem, azonnal az egyszemélyi vezető felhívatott magához, hogy a munkaviszonyomat megszüntesse. Én táppénzes állományba kerültem, tényleg teljesen ki vagyok akadva.

 

Aki jogászként olvassa ezt a levelet, kérem segítsen nekem! Megtámadható-e bíróság előtt az ilyen rendkívüli felmondás, annak fényében, hogy mint munkavállaló nem követtem el munkáltatóval szemben semmilyen mulasztást, vétséget? A munkaszerződésemben az is szerepel, hogy aki a közösség vezetőire nézve dehonesztáló, bíráló megjegyzéseket tesz, az felmondással eltávolítható. De én a vezetőkre nézve soha nem tettem megjegyzést, a felmondás alapja úgy tűnik a káromkodásom volt.

 

Az eset óta nem találom a helyem.Vidéken élek, esélyem alig van arra, hogy a megyeszékhelyünkön munkát találjak.Azon gondolkodom, hogy éhségsztrájkba kezdek nagy nyilvánosság bevonása mellett, hogy megismerjék az emberek a főszereplő vezető igazi arcát. Időnként suicid gondolatok is hatalmukba kerítenek, de azokat egyelőre el tudom űzni. Teljesen összeomoltam, 80 ezer forintos táppénzemből, és feleségem fizetéséből próbáljuk gyermekeinket eltartani. Kérem, aki tud jogi segítséget nyújtani, az írjon emailt a regikepeslapok2@gmail.com címemre.

Aki volt olyan türelmes, hogy végigolvasta a levelemet, annak külön köszönetet mondok.

 

Egy ember, akit a kereszt nevében megaláztak

Veled is kiszúrtak?Írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Hirdess nálunk, akár barterben is! Legfrissebb médiaajánlatunkat megtalálhatod, ha IDE KATTINTASZ.