Tavaly október 30-án főnököm megbeszélésre hívott, mely alkalommal rövid bevezető után közölte velem, hogy a munkaköröm megszűnik, ezért vagy aláírom a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetéséről szóló dokumentumokat (benne a keresetindításhoz való jogomról való lemondással) és kapok 4 havi munkabéremnek megfelelő „lelépési pénzt“, vagy kénytelenek lesznek ők felmondani nekem.

 

5 percet kaptam, hogy döntsek, és mivel azt gondoltam, ha nem írom alá még a 4 havi béremet sem kapom meg, ráadásul munkahelyem így sem, úgy sem lesz (hiszen a munkaköröm megszűnik), aláírtam a papírokat.

 

Pénteki nap volt, és én marha a heti zárás riportok miatt visszamentem az irodába dolgozni, és megegyeztünk, hogy hétfőn megyek be a személyes cuccaimat összepakolni, és a folyamatban lévő ügyeket átadni a felettesemnek.

 

Nos hétfőn valóban bementem, ésekkor ért a meglepetés…az én megszűnt munkakörömre hétfői nappal felvett ember már – kis híján – az asztalomnál ült.

 

Szerintem a közös megegyezés aláírására megtévesztéssel vettek rá. A munkaköröm nem szűnt meg, sőt, volt kollégáktól tudom, hogy az utódom azóta is ott, és abban a munkakörben dolgozik.

 

Hozzá kell tegyem, a munkámra kifogás nem érkezett, sőt az ügyvédi iroda, akikkel napi kapcsolatban voltam, valamint egyéb külsős – tőlem független – cégek is folyamatosan elégedettségükről biztosítottak mind engem, mind pedig munkaadómat. A felsőbb vezetés által szabott határidőket minden esetben betartottam, a rámbízott riportokat elkészítettem, a munkaköri leírásomban szereplő valamennyi feladatomnak eleget tettem. Fegyelmi eljárás nem indult ellenem, sem szóbeli, sem írásbeli figyelmeztetést, megrovást nem kaptam.

 

Elnézést, ha hosszúra sikerültem…

Hirdess nálunk, akár barterben is! Legfrissebb médiaajánlatunkat megtalálhatod, ha IDE KATTINTASZ.