Egy több száz főt foglalkoztató multinacionális cég keresett személyi asszisztenst az egyik részlegének igazgatója mellé. Több körben történt a kiválasztás. Először az e-mailben elküldött önéletrajzok alapján választották ki a HR-es kolléganők, kik azok, akiket behívnak egy személyes elbeszélgetésre.

A második körben maradtunk kb. 30-an, akiket felmértek. Az interjú először magyar, majd angol nyelven folyt. Akik ezen sikeresen “túljutottak”, kaptak egy írásbeli feladatot is, ezen tesztelhették grafológiai ismereteiket a HR-esek -persze a delikvensek hozzájárulásával.

Ezután újabb kiválasztás, maradt 3 lehetséges jelölt. Még egy időpontegyeztetés, újabb utazás – mert ugye a multi nem abban a városban székel, ahol én élek- és újabb interjú, ezúttal már az igazgatóval.

Miután mindezt végigcsináltam, a három legesélyesebb jelölt egyikeként, kezdődött a várakozás, mikor jeleznek vissza akár igent, akár nemet. Kis türelmet kértek, aztán még egy kis türelmet, mert az igazgató úr még át akarta gondolni, aztán meg elutazott, aztán még leült jól átrágni a dolgokat, úgyhogy a kis várakozásból két hónap lett.

Végre elérkezett az a nap is, amikor az egyik – egyébként nagyon szimpatikus – kolléganő visszajelzett. Nagyon örültek a jelentkezésemnek, meg is köszönték, de sajnos nem én lettem a befutó. Azért a kis ördög csak nem hagyott nyugodni, mindenképpen ki akarta deríteni, hogy a kiválasztott miért volt szerencsésebb, mint én, így rákérdeztem a döntésükre.

A kolléganő válasza nagyon érdekes, és számomra ezt az egész procedúrát megkérdőjelező volt: dolgozik a részlegen egy olyan hölgy, aki már évek óta nagyon jó munkatárs, és akinek a feladatköre hamarosan megszűnik. Ő vállalta, hogy addig is párhuzamosan végzi a jelenlegi és az asszisztensi teendőket is, természetesen ugyanannyi fizetésért. Mivel olyan jól dolgozik, nem szeretnének tőle megválni, így ő kapta az állást.

 

No comment.

Vagy mégis?

1. Ha szétnéztek volna a részlegükön, már korábban is rájöhettek volna, hogy van ott egy “minden főnök álma” munkatárs. ( Dupla munka szimpla fizetésért.)

2. Megkímélték volna magukat is és azt a harmincegynéhány
embert is, akivel időpontot kellett egyeztetni, és közel két órás pofaviziten felmérni a tudásukat, rátermettségüket ( plusz a grafológiai elemzést). Idő, költség, idegeskedés, várakozás, stb.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!