56 éves vagyok. Orvosi kutatóintézetben dolgoztam. Elektronikai, számítástechnikai fejlesztéssel foglalkoztam. Később számítástechnikai vállalkozásba kezdtem. A 2000 elején úgy dübörgött a vállalkozásom, hogy azt hittem az irány a csillagos ég. Ekkor született két gyermekem.

 

2003-2004 körül a közbeszerzésekkel az állam elvette az ügyfeleimet és azoknak adta akik tejelnek neki. Elmentem egy céghez sofőrnek. A vállalkozásom (én nem tudok az államkasszába 50000,-Ft-ot betenni mint vállalkozó, ha magam sem keresek annyit.), majd a házasságom is tönkrement. Kb két és fél év után, a főnököm tudatta velem, hogy kénytelen lesz tőlem és néhány kollégámtól megválni, mert lényegesen olcsóbb államilag támogatott munkaerőket tud alkalmazni. Ezt az információt korábbi ismeretségünkre tekintettel adta meg nekem. Hivatalosan letagadná, hogy ilyet mondott.

13 hónapja vagyok álláskereső. közel 200 pályázat után nekem elhihetik, hogy a munkáltatók többsége szóba sem áll az 50 felettiekkel. Ma 25650,-Ft szociális segélyből élek amelyből 40000,-Ft a gyerektartás és kb 30000,-Ft egyéb tartozások törlesztése.

 

A napjaimat munkakereséssel töltöm el. Ha szerencsém van összejön egy kis bútorcipelés, vagy lépcsőház sepregetés esetleg fűnyírás. Ezt csak azért írtam, le mert én aztán tudom mennyire fáj amikor az embert igazságtalanul elutasítják, Engem az elmúlt évek alatt  “vállalkozásbarát” politikája lökött a perifériára.

 

Én azt gondolom kormányzati szinten lehetne tenni azért, hogy az EU-s normák hazánkban is érvényesek legyenek.

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!