Kedves blog!

Így valamivel több, mint másfél év távlatából azt hiszem, már megírhatom egy igen rövid, de tanulságos "munkaviszony" történetét.

A koromhoz képest meglehetősen sok munkatapasztalattal szegődtem el egy jól hangzó állásra egy olyan céghez, ami próbavásárlásokat és felméréseket készít. Utólagosan az a benyomásom, hogy elég jó nevű a maga piacán.

A munkaköri leírás szerint rugalmas, kötetlen 8 óra munkaidő. Miután átestem egy kétkörös kiválasztáson, megállapodtunk a fizetésemben. A főnök egy szimpatikus, 30 körüli ürge, és elég tisztességes összegről volt szó, ezért szemet hunytam afelett, hogy első körben a három hónapos próbaidőre kötöttünk szerződést, amin egyébként praktikus okokból "anyagi ellenszolgáltatás nélküli szakmai gyakorlat" szerepelt. Ha letelt a három hónap, bejelentenek, monda a főnök. Persze.

Mint az az első héten kiderült, a cég a gyakorlatban a főnök egy személyben, az iroda egy belbudai lepukkant bérház egyik lakása, a rugalmas munkaidő pedig természetesen azt jelenti, hogy rugalmasan kell tovább bennmaradnod a "ha befejezted az aznapra tervezett dolgaidat, nyugodtan hazamehetsz" jegyében. Ami viszont igazán finommá tette az ott töltött napokat, azt csak pontokba szedve tudom leírni.

1.) Természetesen bejelentésről szó sem volt. Egy kolléganőm három hónapos próbaideje nem sokkal az érkezésem után járt le. Ugyanúgy kisborítékban, zsebbe kapta a pénzt. Összesen öten dolgoztunk bent, és bár a fizetés szigorúan tabu volt, valószínűleg a legrégebb óta ott tudott kolléga is zsebbe kapta.

2.) A kötetlen munkaidőt sajátosan értelmeztük. Ha a főnök bent volt, az asztalainktól a vécézésen kívül kétszer tíz percre, plusz egy egy órás ebédszünetre állhattunk fel. Természetesen minden további mászkálás - pl. kimegyünk a konyhába teáért, neadjisten ketten egyszerre - hegyi beszédet vont maga után. A főnök ráadásul nem nézte jó szemmel, hogy egy kolléganővel barátságot kötöttem, és együtt jártunk ki dohányozni az erkélyre a napi két engedélyezett szünetben. Időnként megpróbáltam finoman elmondani neki, hogy nem előnyös 8-10 órás gép előtt töltött munka esetén az, hogy időnként nem tarthatunk szünetet, ám ez ahhoz vezetett ,hogy egy hónap után kvázi feketebáránnyá avanzsáltam. Én voltam az, aki rontja a morált.

3.) Ha bármelyik bohó kolléga úgy ítélte, hogy befejezte a napi feladatait, és hazaindult délután 5 előtt, a főnök hisztizett. Mindezek mellett kötelező plusz feladatok voltak, amit munkaidőn kívül kellett elvégezni - például az összes lehetséges csatornán álláshirdetéseket feladni hozzánk, próbavásárlókat toborozni, illetve önálló felméréseket végezni kijelölt potenciális ügyfeleknél.

4.) Az adózás nem csak a fizetéseknél kényes kérdés. Az elvégzett próbavásárlásokért 1000-2500 forintot fizettünk a toborzott próbavásárlóknak. Ez az alkalmi megbízási szerződésen természetesen a még adómentesen adható kb 600 forintként szerepelt, a maradékot feketén utaltuk a főnök privát számlájáról. A megbízási szerződésekre a próbavásárlók adatainak begyűjtése után mind a főnök, mind a próbavásárló aláírását nekünk kellett odahamisítani. Amikor kezdtem, az elsők közt tanítottak meg arra, hogyan másoljam le a bossz aláírását.

5.) Egyszer meg lettem bízva egy fordítási munkával, aminek során alapító okiratokat, és hasonló dokumentumokat kellett magyarra lefordítanom. A dokumentumok offshore cégekről és számlákról szóltak.

Miután elegem lett abból, hogy minden nap 10 órát dolgozok, azután otthon szenvedek azzal, hogy kijavítsam és átírjam a beérkezett próbavásárlási jegyzőkönyveket, felmondtam. A főnök nem akart elengedni, azt mondta, be kell, hogy fejezzem az aktuálisan futó projektet. Persze semmi nem kötelezett erre, hiszen egyrészt "próbaidőn" voltam, másrészt egyébként sem voltam sehol nyilvántartva, mint munkaerő, ám megpróbáltam nem kulimászban hagyni a többieket. Az elkövetkező napok további főnökkel történt beszélgetései után világossá vált, hogy szép szóval nem érti meg: egy szalmaszálat sem bírok már itt keresztbe tenni, ezért effektíve kirúgattam magamat. (Kettőnél több szünetet mertem engedélyezni magamnak három napon keresztül, a negyedik reggelen megkért, hogy távozzak.)
Az utolsó hónapból legalább 15 napot dolgoztam. A főnök később 15.000 forinttal fizette ezt ki. Felmerült bennem nagyapám egykori akciója egy hasonló szituációból, és kis híján visszaküldtem a főnöknek azzal az üzenettel, hogy költse gyógyszerre.

Mint később kiderült, az azóta oda került kollégákat velem riogatják (ez biztos bevett szokás, mert amikor kezdtem, nekem is az előttem kirúgott kollégával példálóztak). A főnök azt is kijelentette a többieknek miután elmentem, hogy ő biztosan tudja: én kemény drogos vagyok, látja rajtam, mert ő is egykor az volt. Persze. Gratulálok.

Mindenesetre sajnos úgy tűnik, a cég továbbra is megy, és továbbra is vesznek fel munkaerőt, mert látom a hirdetéseiket. A szöveg nagyrészt ugyanaz bennük, mint annak idején, de hála nekem, bekerült a következő mondat: "Az sem árt, ha nem dohányzol." Anyád.

P

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!